Vannak dolgok, amiket a férfiak egyszerűen képtelenek megérteni. Nem feltétlenül arra gondolok, csak mi, nők vagyunk képesek órákig téblábolni egy plázában anélkül, hogy bármit vennénk, jó, én például kifejezetten utálok vásárolni, de nekem számtalan antinő vonásom van: AS Roma drukker vagyok, nem tudok mit kezdeni azzal, ha bokrétát kapok ajándékba és szeretem a pacalt. Mégis tökéletesen értem, mikor augusztus közepén, a rekkenő hőségben a grill mellett várakozva odafordul hozzám bármelyik nőrokonom, és azt mondja: tudod, arra gondoltam, idén karácsonykor fehér-ezüst lesz a díszítés és a karácsonyfa is. A jelen levő férfiak ekkor megdermednek és üveges tekintettel, remegő kézzel nyúlnak a következő üveg sör után, van, aki maga elé suttog egy augusztusvanbazze hitetlenkedő félmondatot, de elég kissé fagyosan ránézni.
A karácsony beszippant. Nem hagy nyugtot. Agyunk és ízlésünk egyszerre tompul el, egyszerűen kell az a gyönyörű, ezüstös csilivilivel teleszórt porcelánangyalka és a rénszarvasos lábtörlő. És ez alól a konyha sem kivétel, sőt. Itt engedhetjük igazán szabadjára az egész évben kordában tartott gyermeki énünket és a mélyen bennünk rejtező giccsimádatot.Igen, ez olyannyira így van és biztos, mint ahogy idén is megvesszük a mikulásvirágot, kaspóstul, akkor is, ha január végén szentségelünk, mert megint megdöglött, akkor is, csak azért is, mert mikulásvirág nélkül nem születik meg a kisjézuska, elmarad a karácsony és eljő a végítélet.
Úgy kezdődik, hogy észre sem vesszük. Egy cuki hóemberes bögre. Egy édes mikulásos edényfogó kesztyű. Egy gyönyörű, aranyszállal hímzett, csillagokkal díszített terítő. „Let it snow” feliratú konyharuha, még egy bögre, hát egyszerűen nem lehet ott hagyni, igaz, van már két angyalkás, de ez egyszerűen cuki. Ó, hópelyhes szalvéta! Betlehemi csillagos szalvétagyűrű,hozzá illő szalvétatartóval. Dán vajaskeksz karácsonyi díszdobozban, mert olyan, a városkát hóval betakaró mintázatú még nincs. Még egy méregdrága gyertyatartó, az ünnepi asztalra. Az igazán elvetemültek ekkor már selyempapírba csomagolva, az ágyneműtartóban őrizgetik a hófehér porcelán étkészletet, amit leheletfinom, gyöngybetűkkel írt „merry christmas” felirat díszít, és nem érti, miért kapott agybajt a mellette élő férfi a magyal ágas reggeliző szettől. És hiába érezzük a lelkünk mélyén, mégsem tesszük fel magunknak a kérdést, a legalja-e, mikor a bolyhos kabátú, nyugodt tekintetű néni kezéből csavargatjuk ki az utolsó fagyöngy mintás porcelán kínálót fejhangon azt visítva, ne haragudjon, de én láttam meg előbb. Mert az.
Na elő a farbával, kinek van még tobozos köténye?
