Vilho Eino Ritola a közép-finnországi Peräseinäjokiban született, családja tizennegyedik gyermekeként. A szegénység elől tizenhét évesen – hét nővérének példáját követve – az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol ácsként dolgozott. Már elmúlt húszéves, amikor 1919-ben belépett a Finn-amerikai Könnyűatlétika Klubba,
Ekkor kezdett rendszeres edzésbe, eredményei ugrásszerűen javultak, úgyhogy honfitársa, az 1912. évi stockholmi olimpián háromszoros győztes Hannes Kolehmainen arról győzködte: induljon az 1920. évi játékokon. Ritola nemet mondott, mert úgy vélte, még nem áll készen az olimpiai megmérettetésre. Miután 1922-ben megnyerte az amatőr világbajnokságot, és második lett a bostoni maratonon, az “amerikás” finnek által gyűjtött pénzből utazott haza a helsinki olimpiai válogatóra, és
10 000 méteren megfutotta első világcsúcsát.
Ritola, akit “Peräseinäjoki farkasaként” emlegettek, 1924-ben Párizsban vett részt először olimpián. A játékokon négy arany- és két ezüstérmet nyert, mégpedig úgy, hogy nyolc egymást követő napon versenyzett, s mindig hosszútávon. A 10 000 méteren – Paavo Nurmi távollétében – 12 másodperccel javította meg saját rekordját, fél kört verve a mezőnyre. A 3000 méteres akadályfutást 75 méteres előnnyel, olimpiai csúccsal, 9:33.6 perccel nyerte. Ezután második lett az 5000 méteres síkfutásban, a hajrában csak egy hajszállal kapott ki Nurmitól. A mezeifutás egyéni számában újra Nurmi mögött lett ezüstérmes, de a finn csapat tagjaként újabb aranyérmet nyert, s tagja volt a 3000 méteres síkfutásban győztes csapatnak is. Ötödik olimpiai aranyérmét 1928-ban az amszterdami olimpián 5000 méteren nyerte Nurmi előtt, 10 000 méteren pedig mögötte lett második.
Ritola és a nála egy évvel fiatalabb Nurmi a világversenyeken sokszor vívott nagy csatákat, de arra mindig figyeltek, hogy legnagyobb riválisukat, a Finnországban született, de fiatalon svéd állampolgárságot felvett Edvin Widét megelőzzék.
Ritola az olimpiák után mindig visszatért az Egyesült Államokba, ahol építőmunkásként dolgozott, az állampolgárságot 1937-ben kapta meg. Számtalan amerikai bajnokságot nyert, érdekesség, hogy szülőhazájában egyetlen bajnokságon sem állt rajthoz, versenyzői karrierjét 1928-ban fejezte be.
Ezt követően ácsként még három évtizeden át dolgozott, több felhőkarcoló építkezésén is részt vett. 1971-ben visszaköltözött Helsinkibe, itt élt 1982. április 24-én bekövetkezett haláláig. Temetésén a finn sport nagyjai vitték koporsóját, köztük a négyszeres olimpiai bajnok hosszútávfutó, Lasse Viren.
Ritola karrierje ihletett egy finn kifejezést: “Ottaa Ritolat” – szó szerint: “Ritolát venni” -, ami azt jelenti, hogy gyorsan távozni valahonnan. Önéletrajza 1974-ben jelent meg, 1978-ban szülővárosában szobrot emeltek neki, egy sportcsarnokot is elveztek róla, és az ő nevét viseli egy évente sorra kerülő hosszútávfutó verseny is.
(Forrás: MTI Sajtóarchívum)
