Tatár Csilla most írt először a blogjába első gyermeke születése után. A bejegyzésben a rendkívül cuki baba, Milán szemszögéből mesélte el a szülés történetét. Benne azt, hogy nem ment minden teljesen simán: komplikációt okozott, hogy túl rövid volt a köldökzsinór.
“Aztán a 9. órában hirtelen megváltozott minden. A doki és a helyes szőke nő, elkezdtek suttogni anya felett, aki addigra már a világát alig tudta, de azért tisztán hallotta, hogy a szívverésem már nem annyira szapora. Aztán jött a mondat, amit tuti egy nő sem akar hallani a szülőágyán. “Milán tartalékai elfogytak.”A szülőszoba 4 fős stábja hirtelen a kétszeresére duzzadt. A doki ekkor nagyon higgadtan és határozottan osztotta ki mindenkinek a feladatokat: apa tartja anya hátát, anya oxigént kap, az ügyeletes doki anya hasába térdel, anya nyom úgy, ahogy csak bír, a doki fogja a vákumot, én pedig összeszedem minden erőmet”
– írta Csilla, akinél már felcsillant a remény az átaludt éjszakákra.
“Szóval, így 9 hetesen és 6 kilósan, azt tudom mondani Nektek, hogy tökre oké minden, de azért ezt néha próbálom titokban tartani, mert hát, Anya éjjel kettő és hajnali hat között is olyan éber tud lenni, hogy kár lenne őt aludni hagyni. (Azért, halkan megsúgom, hogy az utóbbi pár napban kezdek rájönni arra, hogy aludni tulajdonképpen szuper dolog, így elkezdtem begyakorolni azt, hogy milyen érzés 4-5 órát egyhuzamban, csendben, a saját ágyamban tölteni és durmolni.) Most mennem kell, mert megint éhes vagyok, a türelem szó pedig, nem szerepel a szótáramban, és ami azt illeti nem is tervezem, hogy felveszem a szójegyzékeim közé!:)”
