Bukarest, 2016. december 11.
Liviu Dragnea, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke nyilatkozik a sajtó képviselőinek az exit poll eredmények közzé tétele után Bukarestben 2016. december 11-én, a parlamenti választásokat követően. Az első becslések szerint az eddigi legnagyobb frakcióval rendelkező PSD fölényesen, a voksok csaknem 46 százalékát megszerezve nyerte meg a romániai parlamenti választásokat. (MTI/AP/Vadim Ghirda)
Külföld

Romániai választások: vörös ébredés a technokrata álomból

24.hu
24.hu

2016. 12. 12. 16:16

Korábban a témában:

Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata Párt (PSD) a romániai parlamenti választásokon: a szavazatok 99 százalékának az összesítése után a szociáldemokraták úgy a képviselőházban, mind a szenátusban 46 százalék körül állnak.

20 százalék körüli eredményével messze a várakozások alatt teljesített a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Ezzel az eredménnyel azonban véget is ért az a – főként 30-40-es generáció által osztott – álom, miszerint az egy éve technokrata kormány élén álló és a romániai politikában egészen újszerű minőséget hozó Dacian Cioloş számára négy évre szóló mandátumot hozhat össze a PNL és az alig fél éve alakult, rendszerkritikus civilekből álló Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR).

Bukarest, 2016. december 11.
Nicusor Dan román matematikus, aktivista, az Unió Románia Megmentéséért (USR) párt vezetője leadja szavazatát egy bukaresti szavazóhelyiségben 2016. december 11-én, a parlamenti választások napján. (MTI/EPA/Mihai Barbu)
Nicusor Dan az Unió Románia Megmentéséért (USR) párt vezetője leadja szavazatát
Fotó: MTI/EPA/Mihai Barbu

Sovány vigasz, hogy az USR viszont meglepően jól teljesített: szenátorjelöltjei a szavazatok 8,55 százalékát, képviselőjelöltjei pedig a voksok 8,49 százalékát szerezték meg, ezzel pedig egy csapásra a harmadik legerősebb parlamenti párttá lépett elő. Nagy kérdés azonban, hogy a heterogén, kiforratlan, több markáns személyiségből álló USR-nek sikerül-e ellenzékből tovább építkezni, vagy pedig a magyarországi Lehet Más a Politika mintájára pártszakadás, majd a stagnálás következik.

A magyar LMP

Az USR egyébként sok tekintetben hasonlít arra az LMP-re, mely 2010-ben bejutott a magyar Országgyűlésbe. Ugyan magát nem ökopártként határozza meg, azonban az USR is teljesen új, civil szférából érkező arcokra épül, akik élesen szembehelyezkednek a lejárt szavatosságú, korrupt és kevéssé hatékony romániai politikai elittel. Egyik legfontosabb célkitűzésük a túlburjánzó romániai bürokrácia egyszerűsítése, a közpénzek elköltésének átláthatóbbá tétele és így a korrupció visszaszorítása.

 

Az LMP-hez hasonlóan az USR is főként Bukarestben van jelen, ahol törzsszavazóit főként a fiatal, átlagnál jobban kereső és rendszerkritikus értelmiség adja. Elemzők szerint az USR legnagyobb erőssége egyben legfontosabb problémája: új párt lévén politikusai nem szoktak hozzá a pártfegyelemhez, nincsen működő pártapparátus, a párton belül pedig több olyan személy is felsejlik az alapító – nem túl karizmatikus – Nicuşor Dan mögött, akik nehezen érik majd be másod- vagy harmadhegedűs szereppel, így itt belső csatákra kell számítani.

Noha korábbi becslések szerint az 5 százalékos küszöb teljesítése is igencsak kérdéses volt, az RMDSZ várakozáson felül teljesített: a szenátusi listákra leadott szavazatok 6,28%-át és a képviselőházi listákra leadott voksok 6,29%-át kapta meg. Noha a mandátumok száma egyelőre még nem világos, úgy tűnik, az erdélyi magyarság parlamenti képviselete erősebb lesz, mint a korábbi ciklusban.

Hétfőre a kormánytöbbség is körvonalazódni látszik: a szociáldemokratáknak a jelenleg 5-6 százalék körül mozgó Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) együtt elvileg meg is lehet a kormányzáshoz szükséges szűk többség – Liviu Dragnea szociáldemokrata elnök pedig már bejelentette, hogy nem tart elképzelhetetlennek egy RMDSZ-szel való együttműködést.

A nagy kérdés most már csak az, hogy ki lesz a miniszterelnök? Minden jel arra mutat, hogy Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök saját magára gondol akkor, amikor a miniszterelnöki posztról beszél. Ezzel el is érkeztünk az egyik legnagyobb problémához, amely a választások során előállt.

A román alkotmány szerint a miniszterelnököt az államfő jelöli, Klaus Iohannis azonban korábban már kijelentette, hogy Liviu Dragneát nem fogja erre a tisztségre nevesíteni. Ennek oka az, hogy egy 2001-es törvény kimondja, nem lehet a kormány tagja egy elítélt – márpedig a PSD-elnök idén áprilisban két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott választási csalásért.

Az államfő három opció közül választhat: elfogadja a választások eredményét, valamint a pártelnök kétségkívül megalapozott óhaját, és Dragneát kéri fel kormányalakításra – ez esetben a 2001-es törvényt valamilyen módon valamikor módosítani kell. Amennyiben ezt a lehetőséget választja, Iohannis komoly arcvesztésre számíthat.

Amennyiben elutasítja Dragnea jelölését, két lehetőség marad: vagy egy, a PSD második-harmadik vonalából érkező, és így a pártelnök által biztonsággal kontrollálható emberét nevesíti a kormány élére, vagy – ha Dragnea nem enged – elhúzódó politikai patthelyzettel kell számolni.

Az RMDSZ-nek viszont bejött a főleg félelemkeltésre és a Bukaresttel kapcsolatos ellenérzések kiélezésére alapozó, a magyar kormány valamint a magyarországi (köz)média teljes támogatásával végigvitt kampány. Míg a korábbi választások idején a magyar részvétel valamennyire az országos átlag alatt maradt, ez a trend megfordult: becslések szerint a 40,1 százalékos magyar részvétel valamennyire meghaladta az országos részvételi arányt (39,5 százalék).

Míg a kampánykommunikáció az 5 százalékos bejutási küszöb teljesítésére állt rá, és a parlamenti képviselet elvesztésének reális veszélyével riogatott, hétfőre az RMDSZ 6 százalék fölötti eredménynek és a korábbihoz képest nagyobb súlyú parlamenti frakcióknak örülhet.

Sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint akár még a kormányzati szereplés sem kizárt, noha azt borítékolni lehet, hogy a megszerezhető kormányzati pozíciók nem lesznek túl látványosak: a PSD a két kis pártot – az RMDSZ-t és az ALDE-t – egymás ellen kijátszva alkudozik majd.

Szimbolikus engedmények

Nehéz megbecsülni mit kérhet majd reálisan az RMDSZ a kormányzati szerepvállalásért – vagy a parlamenti támogatásért – cserébe. A tárgyalásokon Székelyföld autonómiája biztosan nem lesz terítéken, hiszen a román politikai elit számtalanszor jelezte, hogy ez egy olyan kérés, melyről beszélni sem hajlandó.

 

Az észak-erdélyi autópálya építésének a felgyorsítása lehet talán még konkrét, kézzelfogható kérés – persze azt nem szabad elfelejteni, hogy az első, méregdrága (5,4 millió euró/km), majd szó szerint a semmibe eltűnt szerződést szintén az Adrian Năstase által vezetett szociáldemokrata kormány írta alá 2003-ban a Bechtellel, és 13 év alatt a tervezett, 415 kilométer hosszú pályának az egynyolcada készült el.

 

Jobb híján kis, szimbolikus engedmények megvalósulásában reménykedhet majd az RMDSZ: például azt, hogy a kormány vigye végig a csíksomlyói búcsú UNESCO-listára való felvételét, esetleg tárgyalni lehet még a kisebbségi nyelvhasználati küszöb 20%-ról 10%-ra való csökkentéséről. Így például Kolozsváron sikerülne kitenni a magyar helységnévtáblát. A PSD több ízben bebizonyította, hogy ilyen, Bukarest számára kis horderejű, az erdélyi magyarság számára mégis fontos ügyek elintézésében számítani lehet rá.

Az RMDSZ számára a jó eredmény két dolgot is jelent: egyrészt az RMDSZ súlya a romániai politikai porondon ismét megnő, tehát az ellenzékben eltöltött, eredménytelen évek után ismét sikerülhet valami konkrét, kézzelfogható eredményt elérni a kisebbségi jogok, valamint az erdélyi infrastrukturális beruházások terén, és így talán kilépni az utóbbi évek sérelmi politizálásából.

Másrészt látni kell, hogy ez az eredmény a lehető legpozitívabb visszacsatolás az RMDSZ jelenlegi, bezárkózásra és demagógiára egyre inkább hajló vezetése számára.

Szatmárnémeti, 2016. december 8.
Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke sajtótájékoztatót tart a szatmárnémeti Kossuth-kertben 2016. december 8-án. Romániában parlamenti választásokat tartanak december 11-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Orbán Viktor és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke sajtótájékoztatót tart a szatmárnémeti Kossuth-kertben
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Közös vonás a Fidesszel

Mióta néhány éve megtört a jég és kiegyezett a Fidesszel, lassan, de biztosan a magyarországi kormánypártok vazallusává válik (ennek ellentéte volt a Markó Béla-féle külpolitikai doktrína, mely a magyarországi pártokkal való egyenlő távolságtartást írt elő). Az utóbbi időben ellenzékben levő RMDSZ egyre inkább rá lett utalva a magyar kormányra, akár pénzforrások, akár kommunikációs know how tekintetében – cserében olyan, az erdélyi magyarság szempontjából vitatható projektekben segédkezett, mint a könnyített honosítás, vagy akár a népszavazás-kampány.

 

A látszólagos ideológiai ellentéteken túl mostanra a Fidesz és a román szociáldemokraták, PSD között meglepően sok a közös vonás: mindkét párt elsődleges szavazóbázisát elsősorban a szegény, vidéki, kevéssé tanult rétegek jelentik, mindkét párt a nemzeti érzelmekre épít, ügyes kommunikációs kampánnyal rendítve meg a szavazók bizalmát mindenkiben, aki „idegen” (az PSD a kampány során például rendszeresen sorosozott), a PSD is a Fideszhez hasonló, egyes vidékeken mindent behálózó pártstruktúrát működtet, és akkor a korrupcióról még nem is szóltunk.

A nagyobb bukaresti mozgástér ellenére nem valószínű, hogy az RMDSZ Fidesszel való együttműködés lazulna – sőt, ha tippelnünk kell, akkor azt mondanánk, hogy az éppen a PSD-vel való kormányzásban fog kiteljesedni.

(Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély tényfeltáró civil szervezet alapítója.)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.