Külföld

Ezek a legrégebb óta tartó tüzek

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2015. 09. 21. 20:28

Az óriási tüzek végigkísérték az emberiség történetét, akár szerencsétlen geológusok által, vagy épp természetes okokból indultak. Ma sorra vesszük a legrégebb óta tartóakat.

Burning Mountain (Égő Hegy), Új-Dél-Wales, Ausztrália

Fotó: Wikimedia Commons

A hegy felső homokkőrétegének repedésein kiáramló füstöt látva az első erre járó európaiak vulkanikus eredetre gyanakodtak, de 1829-ben minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a harminc méteres mélységben fortyogó tüzet egy vastag szénréteg táplálja.

Legalább hatezer éve megállás nélkül ég, ezzel pedig a világ legöregebb állandó tüzének számít.

Smoking Hills, Északnyugati Területek, Kanada 

Fotó: Wikimedia Commons

A John Franklin által 1826-ban felfedezett füstölgő sziklák olajjal átitatott anyagpalája már évszázadokkal korábban, a kénben gazdag lignitrétegnek köszönhetően lángra kapott.

A tűz füstje erősen savassá (2 alatti pH-értékűvé) és különböző fémekben gazdaggá tette a közeli sekély tavakat.

Brennender Berg, Saar-vidék, Németország

Fotó: Wikimedia Commons

A hegy alatti szénmező valószínűleg öngyulladás következtében 1688-ban kapott lángra, de a helyi történetek egy gondatlan pásztorról szólnak, aki a lehető legrosszabb helyen rakott tábortüzet, begyújtva egy közeli fát, amely a gyökerein át elérte a széntömeget, felgyújtva azt.

A helyet 1770-ben Goethe is meglátogatta, sőt, az eseményt önéletrajzában meg is említi: kénszagról, vöröses színű, izzáshoz közeli sziklákról számol be, valamint arról, hogy talpa alatt is érezte a szörnyű forróságot.

A tűz persze már nem ugyanolyan heves, mint Goethe látogatásakor, de a repedésekből néha még mindig füst tör elő, azokon benézve pedig akár még az izzó szén is látszik.

Dzsária, India

Fotó: International Accountability Project

A tűz 1916 folyamán indult egy rosszul lezárt szénbányából, azóta rengeteg járat beomlott, sőt, a kilencvenes években minden jel nélkül megnyílt egy szakaszon a föld, két óra alatt kétszázötven házat eltüntetve.

Fotó: International Accountability Project

A még mindig működő bányákban dolgozó emberek és családjaik nap mint nap találkoznak mérgező gázokkal és füsttel, a légzőszervi betegségek és bőrproblémák aránya ennek következtében igen magas.

Yanar Dag (Égő Hegy), Abseron-félsziget, Azerbajdzsán 

Fotó: Wikimedia Commons

A feltörő gázokat az ötvenes években véletlenül gyújtotta be egy pásztor, a tűz pedig azóta is megállás nélkül lobog.

Fotó: Wikimedia Commons

Az akár tíz méteres magasságot is elérő színes lángcsóvák egy ugyanilyen széles repedésből törnek fel. A levegő a közeli forrásoknál is begyújtható egy gyufával, ezeket a helyiek égő forrásoknak nevezik, és gyógyító vízként tisztelik.

Centralia, Pennsylvania, Egyesült Államok

 
Fotó: Peter & Laila

Az 1962-es Háborús Hősök Emléknapja örökké emlékezetes marad majd a szénbánya mellett kinőtt Centralia lakóinak: a városvezetés kérésére öt helyi önkéntes tűzoltó szokás szerint elszállította a szemétlerakó tartalmát egy régi, már nem használt tárnába, ahol mindent elégettek, majd legjobb tudásuk szerint eloltották.

Sajnos ez nem volt elég, mivel a város kötelességével ellentétben nem helyezett el egy tűzálló agyagréteget a tárnában, így begyulladtak föld alatti szénrétegek, az idő múlásával pedig csak romlott a helyzet.

Fotó: Peter & Laila

A probléma nagyságára csak tizenhét évvel később, 1979-ben döbbentek rá, mikor a helyi benzinkút tulajdonosa (aki egyben a polgármester is volt) az egyik földalatti benzintank szintjét mérte. A kihúzott mérő forrónak tűnt, így a férfi az üzemanyag hőmérsékletét is megmérte. A hőmérő 78°C-ot mutatott.

Fotó: Peter & Laila

1981-ben egy tizenkét éves fiú alatt hirtelen egy negyvenhat méter mély, de alig egy méter széles víznyelő nyílt meg, amelyben halálos szénmonoxid-szintet mértek.

A lakosság jó része ezeknek az eseményeknek, valamint a felbukkanó füstnek köszönhetően elhagyta a várost, számuk az 1981-es ezerről tízre (2010) csökkent. A földalatti tűz azóta már a szomszéd város bányájára is átterjedt.

A Pokol Kapuja, Kara-kum sivatag, Türkmenisztán

Fotó: Wikimedia Commons

A gázlelőhelyekben gazdag területen szovjet geológusok 1971-ben próbáltak meg kutat fúrni, de rövidesen kiderült, hogy egy hatalmas, gázzal teli üreg felett próbálkoznak, mivel egyik pillanatról a másikra az egész fúró eltűnt a föld alatt, hetven méter átmérőjű lyukat hagyva a felszínen.

A veszélyes mennyiségű gáz légkörbe kerülésének elkerülésére a kutatók úgy gondolták, a legegyszerűbb lesz begyújtani az egészet, hiszen napokon belül úgyis kimerül a hely. Tévedtek, a Pokol Kapuja negyvennégy éve nyitva áll.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.