OLYMPUS DIGITAL CAMERA
1956

Beszélgetés egy 1956-os menekülttel – 1 bőrönd, 3 gyerek. Így indultak Pestről Chicagóba

Wallenstein Vágó Róbert
Wallenstein Vágó Róbert

2016. 09. 21. 14:52

Judy (Büky) Kepecz-Hays, aki több mint 30 éve az egyik legelismertebb szereplője a floridai ingatlanpiacnak. Egyike azoknak az Egyesült Államokban élő magyaroknak, akik 1956-ban elhagyni kényszerültek hazájukat. Magyarságról, Trumpról, kommunizmusról és az alázatról is beszélgettünk vele otthonában.

Sarasota, Siesta Key és Lido Beach – Amerika legszebb strandjai. A szubtrópusi klíma a komfortos infrastruktúrájával milliárdosok paradicsoma. Házakat adni-venni errefelé remek üzleti perspektíva. Az ingatlanosok egyik legsikeresebbjének lenni komoly presztízs. Judy Kepecz-Hays hosszú ideje az elit tagja.

„Eredményes ingatlanosnak lenni annyi tesz, mint jogásznak, tervezőnek, dekoratőrnek, üzletembernek, oktatónak, tanácsadónak, brókernek és pszichológusnak lenni egyben” – mondja Judy a tengerparti Ritz Carlton lakóház társalgójában.

A forradalom örökre megváltoztatta családjának sorsát

Az öt-plusz csillagos hotel brandjéből adódó pompát képviselő lakóépületben átlagosan félmillió dollárért kínálják a két-három szobás (cirka 300 négyzetméteres) apartmanokat. Judy értékesített itt már néhány tucatnyit, úgyhogy különösebben nem lep meg, hogy maga is e ház lakója. Az egyik legértékesebb helyszínén vagyunk a floridai Sarasota városának. Ez a fő vadászterülete Judynak, aki alighanem kellemes és nyugalmas nyugdíjas éveit élhetné ma Budapesten, egykori szülőhelyén, ha nem szól közbe 1956.

Judy édesapja, Büky Lajos, nyelvészprofesszor volt Pesten, 9 nyelven beszélt. Bükyné elegáns családból jött, ahonnan a kereskedelmi vénát örökölte. Elsőként volt budai szalonjában svájci típusú varrógépe, amivel méltán volt népszerű a felső úri osztály körében.

A kommunista fordulatot követően a Büky família 1956-ra elvesztette vidéki birtokai többségét. A forradalom kitörésé után pár héttel az éj leple alatt menekültek el kényelmes polgári otthonukból. Egy bőrönd és három kisgyermek – így menekült a szabadság felé a házaspár. Szerencséjükre gyorsan és biztonságban eljutottak Ausztriába, ahonnan New York érintésével pár hét alatt megérkeztek Chicagóba. Ott már rokonok vártak rájuk. Judy apjának korai úttörő rokonai, akik még a Horthy rendszer előtt vándoroltak ki.

Állandó búskomorság, honvágy és csalódottság

„Szívesebben emlékszem vissza azokra a túrákra, amelyet apámmal és diákjaival tettünk meg a Pilisben vagy a Duna-parton, mint a mi utunkra Budapesttől Amerikáig” – mondja Judy, aki nem tagadja: keserves erőpróba volt a beilleszkedés.

Mivel apja angolul nem beszélt – hiába a 9 másik nyelv -, az elején egy gyárban tudott csak elhelyezkedni, és évekig kellett robotolnia azért, hogy egyszer végre ismét visszatérhessen a katedrához. Judy anyját viselte meg a legjobban, hogy disszidálni kényszerültek. Állandó búskomorsága, honvágya, csalódottsága megfertőzte életét, alig 10 évvel érkezésük után elvitte a rák. Judyra 16 évesen hatalmas teher szakadt – nemcsak a sajátjáról, hanem három kistestvérének életéről is gondoskodnia kellett. Ez a szoros kötődés a mai napig jellemzi őket. Ebben európaiak maradtak.

Én hatvan év után is magyarnak érzem magam. A családi értékek, a szeretet, a törődés olyan alapok, amelyeket semmi másra nem akartam kicserélni

mondja Judy, aki a középiskola után kereskedelmet és üzleti ismereteket tanult a városi egyetemen.

Elsőéves korában egy baráti társaságban találkoznak Tiborra, aki Erdélyből érkezett egy évvel korábban, és aki két évvel később már a férje lesz. Tibor és Judy nemcsak egymást, de Chicagót is szereti, csakhogy rövidesen elegük lesz a zord télből. Tibor, aki nagy vitorláshajós, könnyen szerelembe esett Kaliforniával és a kedvező klímával. 1974-ben a pár odaköltözött.

Budapest, Chicago, Kalifornia, Florida

Előtte azonban, 1969-ben, Judy még visszatér Magyarországra. Először 1956-után. Szokatlan a fegyveres katonai jelenlét. Félelmet és ellenérzést ingerel benne, ennek ellenére a hazautazást később újabb látogatások követik. Nagyszülők, rokonok, a nyelv és a kultúra vonzza elsősorban. Judy örömmel tapasztalja, hogy a rendszer „egyre ártalmatlanabbnak és elviselhetőbbnek tűnik” a hetvenes évek második felétől. Van ideje és lehetősége a felfedező múltkutatásokra. Férje foglalkozik főállásban a családi vállalkozásokkal Kaliforniában. Kisebb-nagyobb boltokat üzemeltetnek, főleg tenger melletti településeken: benzinkút hajóknak és kisebb horgászszaküzletek. Judy ekkor már főállású anya, Csaba-Steven boldog anyukája, de szakmai ismereteit életben tartandó gondosan kezeli a számlákat, marketinggel és könyveléssel segíti urát.

Judy világ életében szerette a szépet. Tágas, igényes és elegáns otthonuk volt Budán, a Krisztina körúton. Chicagóban is egy takaros és ízléses helyen éltek. A könyvek, a kultúra igénye és a négy beszélt nyelv mellett kissé ingerszegény környezetnek bizonyult Redondo Beach, kaliforniai otthonuk. Szépen gyarapodott a család, de Judy többre vágyott az olajos, benzingőzös és halszagú miliőnél. Miután közel 100 ezer dollárért eladták a korábban 35 ezer dollárért megvett házukat, megcsapta őt az ingatlanvilág mámora. Pláne az után, hogy megtudta: az új tulajdonos egy évvel később már vagy 400 ezerért tudta értékesíteni a házat.

„Azt éreztem, hogy ennek a folyamatnak a lélektana, logikai szerkezete arra csábít engem, hogy kipróbáljam magam” – mondja Judy, aki férjével 1978-ban Sarasotába költözött, abba a városba, ahol korábban a nászútjuk is volt, és ahol más 1956-os menekült barátaik is laktak.

„Valahogy így kellett ennek történnie, hiszen nekem tulajdonképpen a véremben volt az ingatlanbiznisz alapja. Szüleim az első félretett amerikai pénzükből 500 dollárért vettek egy darabka termőföldet, amit évekkel később apám 10 ezer dollárért tudott értékesíteni.”

Judy nem sokkal a floridai költözés után megszerezte ingatlanközvetítői jogosítványát. Első munkahelyén egy részmunkaidős tűzoltó és egy tunéziai nagykövet unatkozó felesége mellett kezdett.

„Nem volt komoly kihívás egy elszánt magyar lánynak” – meséli Judy, aki akkor sem értette, hogy miért panaszkodnak a kollégák. Ő az első utcáról beesett kliensével üzletet kötött. Alig több mint egy hónap alatt házakat, boltot és földeket tudott értékesíteni. Nem csoda, hogy affinitása három hónap után kikívánkozott az irodából. A másik cégnél nyolc évig dolgozott, minden nap azzal az álommal, hogy előbb-utóbb bekerülhet a régió legnagyobb irodájához. Ez végül sikerült 1986-ban.

„Én úgy kezelem a klienseim igényeit, mintha a sajátomat nézném. Sosem arra törekedtem, hogy túladjak egy ingatlanon, hanem, hogy a partner a bizalmába fogadjon. Hosszú távon értékes és megbízható kapcsolat számomra az elismerés és a jó munka kulcsa” – mondja Judy, akinek saját csapata segíti a munkáját, immáron több mint 20 éve.

Gábor öccse Chicagóból az ő hívására költözött ide és társult be az üzletbe. Ma ő a salesesek vezetője a Kepecz-Büky-Hays csapatban. A gárdát erősíti Judy unokaöccse és fia is. A bizalom és a hitelesség, a határozott és humánus elvek – ezek mind jellemzik a család vállalkozásait, amelyek az elmúlt 5-10 évben a legsikeresebbek egyikének tették meg Judy csapatát a régióban. 1,8 milliárd dollárnyi értékesítés nem rossz ajánlólevél, mint ahogy a tavalyi 81 millió dolláros eladott ingatlan sem.  A fokozatos fejlődés és a közel 3500 fős állandó kliensi kör elég elfoglaltságot biztosít az irodának. A kliensek közül sokan a globális piacról érdeklődnek, számukra mindig lesz – és volt a 2008-as ingatlanválságkor is – elérhető és érdekes ingatlan. Judy szerint messze még egy újabb piaci krízis, érdemes most bevásárolni, amíg ezen a környéken még mindig találni exkluzivitást. A golfklubok és a környezetükben épített lakások épp úgy értékálló befektetések, mint a vízparti, strandos házak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Fotó: 24.hu

Minden új építésű lakás előre elkelt a vízparthoz közel és a belvárosban. Nekem volt egy olyan texasi vevőm, aki először csak egy lakást szeretett volna, de amikor alaposabban tanulmányozta a mutatókat, szinte felvásárolta az összes tetőtéri apartmant. Személy szerint a vele végbevitt 25 millió dollárnyi együttműködés volt eddig a legsikeresebb munkám” – mondja Judy, amikor a személyes csúcsteljesítményt kérdezem, azt azonban elhárítja, amikor a vevők kilétéről kérdezem. Ez etikai kérdés, senki nem szeretné nagydobra verni pénzügyi tranzakcióit.  Sok ismert amerikai üzletemberrel és celebbel is dolgoztam már, mint ahogy magyarokkal is – egyöntetűen foglaljuk bele a szerződésekbe, hogy a résztvevők személye bizalmas információ.

Amikor Donald Trumpról, mint piaci kollégáról kérdezem Judyt, egy pillanatra elbizonytalanodik.

„Ismertem valakit, aki egyszer majdnem üzletelt vele. Trump szereti Floridát, a keleti oldalon sok érdekeltsége van. Errefelé annyira nem beszélünk róla. Persze most az elnökválasztással a helyzet más. Ugye megengedi, hogy ne kommentáljam Trump képességeit? Annyit azonban mondhatok, hogy sikeres emberekkel veszi körbe magát, és az imázsát ez igencsak meghatározza. Jó iskolában tanult, voltak sikerei és bukásai is, mostanában megint sikeresnek tűnik.”

És hogy a sikerek és hullámvölgyek helyi mátrixában miképp lehet magyar virtussal sikeres tusokat bevinni?

„Ma a bankok alaposabbak, mint régebben voltak, és a spekulánsok ellen is jobb a szabályozás. Ez most egy jó idő és jó környezet a befektetésekhez. Soha nem volt ennyire erős a tőzsde, és a kamatláb is nagyon alacsony. Sarasota nagyszerű hely, magyar befektetőknek is megéri elgondolkozni ezen.”

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.