Közel az idő, amikor máris kevesebb lesz hátra a Szigetből, mint amennyi mögöttünk áll. A karszalag felpuhult és kicsit megnyúlt a csuklónkon, az orrunkban állandósult a pordugó, éjjel már el sem tudunk aludni három előtt, reggel viszont plusz egy óra felkelni, aztán még egy felébredni. Veteránok vagyunk, gyerekek, ez a mi harcunk (de még messze nem a végső). A nagyszínpadon a Kasabian rendez néhány óra múlva perfekt rockdiszkót, amúgy Primal Scream módra, aztán még meg lehet nézni az áldásos csúszásnak köszönhetően úgy egy óra ötvenhárom percet a Judas Priest fokozatosan felpörgő kétórás bulijából is, de ez még a jövő zenéje, most délután van, és a Good Charlotte áll a fő pódiumon. A mai nap tehát éppen megfelelő arra, hogy tovább próbálgassuk, mit lehet csinálni a Szigeten, ha nem megy koncertre az ember.
A legkézenfekvőbb természetesen hátat fordítani a nagyszínpadnak, ugyanis a tegnap tárgyalt látványosságokon kívül akad még ez-az az ellenkező irányban – legfőképpen a Kelet-Európa Vurstli, amely némileg kapcsolódik is a Hungarikum Faluhoz és a Múzeumi Negyedhez, lévén hogy a Vasfüggöny mögötti Magyarország életét mutatja be. Belépve azonban rögtön világossá válik, miért írják a programfüzetben, hogy teljes „pompájában” csak éjszaka tündököl a helyszín: így délután még zárva vannak a bódék, a szocreál munkaköpeny-szerűséget viselő személyzet beszélget és lézeng, mert nincs dolga, néhányan oldalt karikákat meg labdákat dobálnak, illetve középen csónakba ülnek, és lavórból műhalakat pecáznak, a bejáratnál pedig páran fotózkodnak, és kész. Nyomasztó hangulata persze így is van a dolognak, elvégre egy kihalt, csendes vurstli hálás helyszín, ha ürességre vágyik az ember, de aki nem tudja magától beleélni magát a dolgokba, annak ilyenkor csak a filmvetítések miatt érdemes betérni.
Hamarosan mi is az árussoron sétálgatunk jobb híján, bár abban nem sok a köszönet, mert se gázmaszkot, se régi egyenruhát nem akarunk venni (hiába érdekel a Kelet-Európa Vurstli), és a „Nincs apróm!” feliratú pólók meg a szalmakalapok és a karkötők sem érdekelnek annyira. Bár a nosztalgiát nem szeretjük, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a bazár pár éve még sokkal jobb volt, aztán azt tesszük, amit ilyenkor a legtöbben tesznek a Szigeten: leroskadunk egy padra, és rendelünk, majd bevárjuk a koncerteket – de ezek persze külön lapra tartoznak, úgyhogy külön lapon is lehet olvasni róluk.
Ilyen jellegű bokros teendőink után viszont visszahajt a kíváncsiság a vurstliba, és nyugtázzuk, hogy az ajánlók nem hazudtak: a helyszín elé az éjszaka leszálltával sorompó ereszkedett, az érdeklődők sorban állnak az útlevelükért, a belépésnél vámvizsgálatot tartanak, odabent pedig végre tényleg összekeveredik a nyomasztó vurstlihangulat a régi Kelet-Európa nyomasztó hangulatával: a látogatók gólyalábas mutatványosokkal és erőművészekkel vegyülő rendőrök között imbolyognak. Az persze jó kérdés, hogy az előzetesben írtaknak megfelelően feszeng-e itt mondjuk egy olyan külföldi fiatal, aki simán bemegy egy szál rövidnadrágban, mezítláb a HÉV-vel a Komjádiba, de ez megint egy másik lapra tartozik. Mi maradjunk annyiban, hogy sikerült érdekes zenementes programot találnunk ma is a Szigeten.
