Ezidáig jól alakult az idei tavasz. A február közepén tapasztalt kemény mínuszok után rohamtempóban jött a melegedés, márciusban többször emelkedett 20 Celsius-ok körüli értékekre a hőmérséklet. Ez már a másik véglet, ám a sok napsütéssel együtt azért nehéz lenne tagadni, hogy jólesett. Keddtől pedig érkeztek az esők, hosszú aszályos periódusnak vet véget a várhatóan egyhavi csapadékmennyiség.
Mindeközben február végén és március elején egészen extrém változások történtek az időjárásunkat alapjaiban meghatározó légköri folyamatokban, aminek az eredménye a teljes kiszámíthatatlanság lett. A tél biztosan véget ért, de hogyan tovább? Milyen lesz az idei tavasz?
Jelen állás szerint ritkán mutatkozó szélsőségek várhatók, ugyanis az egész európai térség ajtaja nyitva áll a szibériai hideg és a trópusi meleg előtt egyaránt. És jó eséllyel ez sokáig így is marad
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa. Nézzük, miről van szó.
Összeomlott a poláris örvény
A kulcsszó a mostanában sokat emlegetett poláris örvény. Ez a légköri képződmény az északi hideg és a déli meleg légtömegek határán alakul ki, körbeöleli a bolygót, vertikálisan pedig a felszíntől egészen a sztratoszférába nyúlik. Mintegy gyűrűként örvénylik körbe a Földön nagyjából az északi félteke 30 és 60 szélességi köre között, folyamatosan változtatja a helyét: a hőkülönbség keltette energia hatására hol az Északi-sark irányába „szűkül”, hol déli irányba „tágul”.
Logikus módon nyáron jellemzően északabbra, télen délebbre húzódik. Ha télen markáns a hőkülönbség, akkor a poláris örvényt alkotó „szelek” erősek, a képződmény feszes, mint a szoros gumi a zsák száján. Hatása is hasonló, meggátolja a sarkvidéki levegő kiáramlását, ilyenkor térségünkben jellemzően a zonalitás, azaz a nyugat-keleti áramlás az uralkodó.
Amennyiben viszont túlzottan lecsökken az energiakülönbség, az örvény vészesen gyengül, kisebb-nagyobb hidegleszakadások tudnak kiválni, délről pedig meleg levegő áramlik északnak. Ezt az észak-déli áramlást nevezzük meridionalitásnak, és ez okozhatja itthon az átlag alatti mínuszokat vagy hóesést a Szaharában, ha pedig a meridionális hullám déli ága terpeszkedik felettünk, szélsőséges melegre készülhetünk.
Extrém hidegből extrém meleg
Mindez pedig azért fontos, mert az elmúlt hetekben a poláris örvény összeomlott, ahogy a meteorológus fogalmaz, egy egészen „új állapotban szédeleg”. Furcsa, és párját ritkító, ami történt. Február 23-án olyan erős volt, mint 1979 óta még egyszer sem az évnek ezen a napján, aztán a következő napokban annyira legyengült, amit ugyancsak 1979 óta nem láttunk. Extrém állapotváltozáson ment keresztül, hogy jobban megértsük:
Az említett februári napon a szratoszférában 60 m/sec-os (216 km/óra) nyugati szél »pörgette« a poláris örvényt, ez néhány nap alatt 20 m/sec-os (72 km/óra) keleti áramlásra váltott. Ez a változás azt jelenti, hogy a sztratoszféra hőmérséklete extrém hidegből extrém melegre ugrott
– magyarázza a szakember.
Egy csapásra elértük az úgynevezett final warming állapotot, ami azt jelenti, hogy a télnek egészen biztosan vége, pontosabban a télre jellemző időjárási feltételek már nem épülnek vissza. Molnár László szavaival „idén későn, de hirtelen és visszavonhatatlanul omlott össze az örvény, ami téboly, példátlan esemény”.
A következmény pedig előre láthatóan erős meridionalitás, vagyis a cikkünk elején említett szélsőségesen hideg, akár havas, illetve ennek ellentéte, az átlagnál jóval melegebb időjárás lehet. Egyébként már most is ennek hatását érezzük: áramlik északról a hideg Európára, ami a meleg, nedves légrétegekkel találkozva futószalagon gyártja a mediterrán frontokat. Ezek hozzák a mostani esőket, és várhatóan hétvégén a meridionális hullám északi ága érkezik fölénk, ami a mostanihoz képest jelentős lehűléssel, 10 fok körüli maximumokkal és sokfelé hajnali fagyokkal jár majd – itt írtunk erről részletesen.
