Bocskai István serege 420 éve, 1604. október 15-én szállt harcba Johannes Pezzen császári ezredes hadtestével. Az Álmosd és Diószeg között vívott ütközet nyomán hamarosan országos felkelés bontakozott ki a Habsburg uralom ellen – írja a Rubicon.
Habsburg-hű úrból vált lázadóvá
Bocskai fiatal apródként, majd az udvari testőrség tagjaként éveken keresztül szolgálta a Habsburg-házi I. Miksa királyt. Miután hazatért Erdélybe, az ottani belpolitika egyik „erős embere” lett. Amikor unokaöccse, Báthory Zsigmond vette át Erdély vezetését, Bocskai gyorsan befolyása alá vonta a fiatal és ingatag jellemű fejedelmet.
A befolyásos úr sokáig hűséges maradt a Habsburgokhoz, ám az 1600-as évek elejére állandósuló zűrzavar és a felperzselt, nyomorgó Erdély látványa megingatta hitét. Bocskai felszólalt az Erdélyt ért kegyetlenkedések ellen, erre válaszul a császári hatóságok Prágába internálták őt, ahonnan csak két év után, 1604-ben térhetett haza.
Ezután bihari birtokaira vonult, ahol hajdúkapitányaival arra készült, hogy hamarosan támadást intéznek ellene. Giacomo Barbiano di Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány mintegy 10 ezer katonával el is indult Bocskai megbüntetésére.
Véres csata veszi kezdetét
Bocskai ezzel szemben mindössze néhány száz hajdúra és a környékbeli lakosság támogatására számíthatott, így óriási erőfölénnyel kellett szembenéznie. A főkapitány hadának egyharmada viszont hajdúkból állt, akik protestáns hitük miatt állandó konfliktusban álltak parancsnokaikkal, így Bocskainak sikerült is átállítania őket a maga oldalára.
Az áruló, könnyűlovas hajdúk október 14-én csaptak össze a császáriak egyik, Johannes Pezzen vezette hadtestével. Pezzen oldalán sziléziai vértesek is harcoltak, akik többször is visszaszorították a könnyűlovas hajdúkat, a német gyalogság pedig több órán át kitartott a csata elején összevont szekérvárban, ám hajnalban egy lőporrobbanás megpecsételte a védők sorsát. Pezzen hadteste szinte teljesen megsemmisült, az ezredes Bocskai István fogságába került.
Az Álmosd és Diószeg között vívott csatában Belgiojoso seregének csak egyik hadtestét győzték le, ez a csapás azonban igen érzékenyen érintette a főkapitányt. A hajdúk átállása és Pezzen katasztrofális veresége után Belgiojoso vélhetően pánikba esett, ugyanis annak ellenére, hogy még mindig túlerőben volt Bocskaival szemben, visszavonult a Felvidékre. Ezzel kezdetét vette a két esztendőn át tartó szabadságharc, amelynek eredményeként Erdély megtarthatta korábbi részleges szuverenitását.
