Az ipari forradalom óta jelentősen megnőtt annak a valószínűsége, hogy az emberek még a századik születésnapjukat is megünnepelhetik: egymillió emberből nagyjából 100-an érik el ezt a kort átlagosan. Az IFLScience arra kereste a választ, hogy mégis hányan érhették el ezt évtizedekkel, vagy épp évezredekkel ezelőtt.
Az emberi élettartam nagyjából megkétszereződött a mintegy 300 ezer éves evolúciós periódus alatt, ami onnan derült ki, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi csontvázak több öregségi jelet mutattak, mint a korábbi emberfélék.
Itt azonban érdemes kiemelni a különbséget a várható élettartam – amely az adott populáción belüli átlagos halálozási életkor mérőszáma – és az élettartam között, amely az adott egyén által elérhető maximális életkort jelöli. Az előbbiről azt gondolják, hogy az emberi történelem túlnyomó többsége során rendkívül alacsony volt, nagyrészt a csecsemőhalandóság magas aránya miatt.
Az ókori Rómában például a gyermekeknek csak 50 százaléka érte meg a felnőttkort, így a várható élettartam a 17. század előtt a becslések szerint csak 24 év volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna idős emberek, egy görög-római síremlékeket vizsgáló kutatásban 300 emlékhelyet vizsgáltak meg, melyeknél az jött ki, hogy az érintettek átlagosan 72 éves korukban haltak meg.
A közzététel után többen is kétkedtek az eredményben: és sokan azt állították, hogy semmi esélye annak, hogy az emberek nem érhették el a tizenkilencedik század előtt a 100 évet.
Egy elemzés azonban arra a következtetésre jutott, hogy az ősi várható élettartamok alapján valószínű, hogy legalább egy ember elérte a 100. életévét Kr.e. 2500-ra, amikor a világ népessége körülbelül 100 millió volt. Ennek a feltételezett első százévesnek a kiléte ismeretlen, bár egy ókori egyiptomi papirusz azt állítja, hogy a hatodik dinasztia fáraója, II. Pepi 94 évig uralkodott, miután hatéves korában, i.e. 2281-ben trónra lépett, így lehet, hogy megélte a 100 éves kort.
Később a híres római író, Idősebb Plinius több személyt is megnevezett Természettörténet című szövegében, akik megélhették a jubileumot. Ezek között van Terentia, Cicero költő felesége, aki állítólag 103. éves volt, míg Clodia, Ofilius felesége 115 évesként szerepel a műben. Ezeket azonban szintén lehetetlen validálni.
