Közel 420 kilométer hosszan húzódik Oregon és Északnyugat-Kalifornia között a Klamath folyó, amely egykoron a harmadik legnagyobb lazacpopulációval megáldott folyó volt az amerikai nyugati parton. A PacifiCorp vízerőműnek építése 1911 és 1962 között azonban a vadon élő halállomány jelentős csökkenéséhez vezetett – írja az IFLScience.
A gátak komoly fejfájást okoztak a körzetben élő yurok indián törzsnek, akiknek évtizedeken át a folyó adta a megélhetését. Az innen származó lazacok nemcsak fontos táplálékforrást biztosítottak, hanem jelentős szerepet is töltöttek be a kultúrájukban és identitásukban is. 2002-ben aztán, a királylazacok tömeges pusztulását követően az őslakosok és a környezetvédők együtt kezdtek el tüntetni a gát lebontásáért.
Az ellenállás pedig meghozta a gyümölcsét: 2022-ben a Szövetségi Energiaszabályozási Bizottság bejelentette, hogy eltávolítják a gátakat. A projekt pedig kulcsfontosságú szakaszhoz érkezett: 2024 január első heteiben három gát mögé is beengedték a vizet, így egy évszázad után először végre szabadon áramolhatott a víz a folyón.
A lazacoknak azonban nem lesz könnyű dolga a populáció ismételt felduzzasztásakor: az éghajlatváltozás ugyanis jelentős mértékben sújtja ezt a területet. Az elmúlt években rekordléptékű aszályok és erdőtüzek zajlottak Észak-Amerika ezen részén, ami akadályozhatja a vadon élő halpopulációk visszatérését.
