1850-ben Austen Henry Layard angol utazó és régész egy különleges kristálytárgyra bukkant a mai Észak-Irak területén fekvő Nimrud romvárosában, az északnyugati palotában – írja az IFLScience.
A nimrudi lencsének nevezett tárgy egy csiszolt kristály, amely időszámítás előtt 750-710 között készülhetett. A leletet először lencseként azonosították, egyesek egyenesen úgy vélték, a tárgy azt bizonyítja, hogy az asszírok már 3000 éve teleszkópokat hoztak létre.
Giovanni Pettinato, a Római Egyetem munkatársa 1999-ben kijelentette, hogy a nimrudi lencse magyarázatot adhat a korabeliek fejlett csillagászati tudására. Az asszírok a Szaturnuszt egy kígyókkal körülvett istenként ábrázolták, Pettinato szerint ez arra utalhat, hogy képesek voltak megfigyelni gyűrűit.
Ezen elméletnek ellentmond, hogy a térség egykori lakói gyakran ábrázoltak kígyókat, forrásaikban pedig nem található utalás távcsövekre. A lelet ráadásul nem elég jó minőségű ahhoz, hogy érdemben használni lehessen egy teleszkópban.
Ennek ellenére lehetett vizuális segédeszköz, de akár a napfény fókuszálásához is használhatták, igaz, erre sincsenek írásos bizonyítékok. A tárgyat őrző British Museum szerint a lencse egy durva, 12 centiméter fókusztávolságú nagyítóként működik, ám nem kizárható, hogy ez csupán véletlen tulajdonság.
Elképzelhető, hogy a lelet eredetileg egy berakás volt, talán egy bútorban. Ezt megerősíti, hogy Layard szerint egy halom kék üvegtöredék alatt volt eltemetve, az üvegek pedig látszólag egy addigra elpusztult, elefántcsontból vagy fából készült tárgy bevonatát alkották.
