Az Apollo-1 1967-es tragédiája után – egy robbanásban a háromfős szemlyzet mindhárom tagja meghalt – újabb személyzet készült fel a föld körüli pályára a Holdra jutáshoz készített járművel és felszereléssel: Walter Schirra, Donn Eisele és Walter Cunningham. A 11 napos Föld körüli küldetésre induló Apollo-7 személyzete korántsem bízott felszerelésében és járművükben.
Tele voltak problémákkal
A feszültség jól kivehető volt a rádiós kommunikációban – nem csupán a veszélyes küldetésre induló férfiak játékos élcelődése volt. Vita keletkezett már akörül, hogy egyáltalán megtörténjen-e a kilövés, de a tévéközvetítés és az étel kapcsán is felmerültek panaszok. Az űrhajósokat különösen bosszantotta a WC-berendezés, amelynek lassú működése (30 percig is eltartott) meglehetős bűzt eredményezett a modulban – írja a Múlt-kor.hu.
A parancsnoksággal a legtöbbet a 45 éves Schirra vitatkozott, a tapasztalt űrhajós már a misszió előtt tudta, hogy távozni kíván a NASA-tól, így nem érdekelték viselkedése következményei.
Az 1968. október 11-ei kilövés után Schirra már az első űrben töltött napon súlyos megfázással ébredt. A zéró gravitációban bent reked az orrban és az arcüregben, amikor megpróbálta kifújni, erősödő fájdalmat érzett a fülében.
Lázadás a nátha miatt
A nátha súlyosbodásával Schirra egyre barátságtalanabbul viselkedett a földi irányítással, az igazán nagy konfliktus akkor tört ki, amikor a küldetés végéhez közeledve közölte az irányítással, hogy egyikőjük sem fogja viselni sisakját a landoláskor. Indoklása az volt, hogy be kell tudniuk fogni az orrukat (eddigre mindhárom űrhajós elkapta a betegséget, miután 11 napja össze voltak zárva egy légtérben), hogy ne szenvedjenek dobhártyaszakadást a földet érés során. Az irányítás amellett kardoskodott, hogy a sisakok szükségesek arra az esetre, ha valamilyen véletlen folytán nyomáscsökkenés következne be a kabinban, Schirra azonban figyelmen kívül hagyta az utasításokat.
Ehhez hasonló „lázadás” ezután nem fordult elő semmilyen űrrepülésen egészen az 1973-as Skylab 3 űrállomás-misszióig, amelynek személyzete 24 órára lekapcsolta kommunikációs berendezéseit, hogy így tiltakozzanak az óriási munkaterhelés ellen, amelyet a földi irányítás rájuk rótt. Schirra a NASA-tól való távozását követően a későbbi Apollo-küldetések egyik televíziós kommentátora lett, továbbá az Actifed nevű nátha elleni gyógyszer reklámarca – ezt a terméket használta az űrben is.
A földi irányítással szemben tanúsított engedetlenség miatt a két másik űrhajós, Cunningham és Eisele többé nem járhatott az űrben.
