Krisztus előtt 480. augusztus 11-én vette kezdetét a thermopülai hegyszorosban vívott ütközet, ahol az I. Leónidasz spártai király vezette – nem 300, hanem – 5-7 ezer fős görög sereg megpróbálta feltartóztatni Xerxész perzsa nagykirály százezres haderejét. A csata sok időt nyert a görögnek a háborúra való felkészülésben, egyúttal az emberi hősiességre is örök példát szolgáltatott – írja a Rubicon.
Maroknyi harcos a hatalmas sereggel szemben
Xerxész, a hatalmas, Indiától Görögországig és Egyiptomig terjedő, Perzsa Birodalom uralkodója 480-ban indított háborút a görögök meghódítására. A siker érdekében óriási szárazföldi és tengeri haderőt mozgósított, amely messze meghaladta a görög poliszok erejét, ráadásul Hellászt két oldalról is támadás fenyegette.
A spártai hadvezért, Leónidasz 300 katonával indult el a Thermopülai-szoros felé, mivel úgy vélte, a perzsák itt nem tudják érvényesíteni hatalmas fölényüket.
A perzsa uralkodó augusztus 7-én érkezett meg a szoroshoz, és 11-én indította az első rohamot a görögök ellen.
Kezdetét veszi a csata
Bár a nagykirály fölényben volt, az idő valójában mégis őt sürgette, ugyanis hatalmas seregét nehéz volt fenntartani: magas volt a járványok kockázata, problémás volt az élelmezés, valamint az is számított, hogy Athén és a többi polisz mennyi időt nyer a felkészülésre.
A görögök hősies helytállásának végül egy áruló katona, Ephialtész vetett véget, aki elmondta a perzsáknak, hogy egy keskeny hegyi úton, könnyen a védekező sereg háta mögé kerülhetnek.
A hegyi úton és a szoroson keresztül beözönlő perzsák néhány órás küzdelemben végül az utolsó emberig lemészárolták az ellenállókat, köztük Leónidasz királyt is. A vereség után úgy tűnt, Hellász a perzsák martalékává válik, Szalamisznál azonban Athén hajóhada megfordította a háború esélyeit, és a görögök később sikeresen visszaverték a Perzsa Birodalom támadását.
A spártai vezér önfeláldozása az azóta eltelt 2500 évben a katonai helytállás egyik leghíresebb példája lett.
