Szilárd Leót, a nukleáris láncreakció atyját egyszer arról kérdezték, miért nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a Földön túl létezik intelligens élet, mire a fizikus azt válaszolta: már itt vannak köztünk, csak magyarnak mondják magukat.
A reakció csakhamar világszerte ismertté vált, a ma alig tízmilliós Magyarország művészeinek és tudósainak nevével ugyanis a tudomány- és művészettörténet számos olyan pontján találkozunk, ahol fontos, a mai hétköznapokat is érintő változások történtek. Ezek közül mutatunk be most ötöt.
Az egész világ a nappaliba költözött
Egy hosszú munkanap után hazaérve sokan egy laza mozdulattal bekapcsolják a tőlük néhány lépésnyire lévő tévét, aminek segítségével pillanatok alatt egy napfényes tengerparton, egy toronyház lakásában, vagy egy dzsungelben érezhetik magukat. Ez a ma már teljesen természetes folyamat kivitelezhetetlen lenne Goldmark Péter Károly (1906-1977) nélkül, aki bécsi és berlini tanulmányai után, a császárvárosban kezdett érdeklődni a tévézés iránt: alig húszévesen, a BBC kísérletei nyomán 1926-ban máris összeállította
Sikerei 1933-ban a tengerentúlra vitték, ahol három évvel később a CBS munkatársa lett, majd érdeklődése az elektronikus képcsöves televíziók felé fordult.
Legnagyobb áttörését is ennek köszönhette: alig három hónappal azután, hogy egy moziban látta az Elfújta a szél című klasszikust, a cég egy stúdiójában bemutatta
A képernyők lassan a világ minden táján megjelentek, így az elmúlt évtizedek legfontosabb pillanatait – köztük az 1969-es Holdraszállást – neki köszönhetően tömegek láthatták színesben.
Nincs fontosabb az egészségnél
Az emberiséget az idők során rengeteg betegség sújtotta, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ezek közül sokat ma azonban már néhány tablettával le lehet küzdeni, mások pedig az oltásoknak, illetve a helyes táplálkozásnak köszönhetően jórészt eltűntek az átlagemberek életéből.
Utóbbi kategóriába tartozott a skorbut is, ami a legtöbbször a háborúkat rendszerint követő éhínségek, illetve a hosszú hajóutak alatt csaptak le, tizedelve a városok lakóit, vagy épp a matrózok létszámát. A betegségről már évszázadokkal ezelőtt kiderült, hogy a gyümölcsök fogyasztásával elkerülhető, a valódi okára azonban csak 1912-ben derült fény.
Ez az ok az 1920-ban C-vitamin nevet kapott szerves sav hiánya volt, aminek összetételét Szent-Györgyi Albert (1893-1986) 1928-ban határozta meg, majd a hexuronsav nevet adta neki.
A Szegeden dolgozó kutató elhatározta, hogy az anyagot természetes úton találja meg: a sikert végül a szegedi paradicsompaprika hozta el, aminek
tíz liternyi présnedvéből 6,5 gramm hexuronsavat tudott kivonni.
A felfedezést követően, kollégáival együtt a C-vitamin gyártásának módszerét is kidolgozta – a skorbut elleni hatása miatt rövidesen aszkorbinsav névre átkeresztelt anyaggal kapcsolatos kutatásait 1937-ben orvosi Nobel-díjjal ismerték el, neki köszönhetően pedig az emberiség egy hiánybetegséget győzött le végérvényesen.
A C-vitamin gazdaságos előállítására végül nem Szent-Györgyi, hanem a lengyel származású svájci kémikus, Tadeusz Reichstein és egy újabb magyar, Grüssner Endre 1936-ra talált megoldást – ezt ma is használják.
Egy új világ
Ha CD-t, vagy DVD-t vásárolunk, sőt, akár csak ha egy papírpénzre nézünk, máris találkozunk az azok eredetiségét jelző jelekkel: a lemezek dobozain lévő apró, háromdimenziós képet adó matricával, illetve a bankjegyen lévő, hasonló térbeli képet mutató szalaggal.
Ezek a hologram ma látható leggyakoribb felhasználási területei, amik nélkül ma sokkal nehezebb lenne eldönteni, hogy egy jól sikerült hamisítványt, vagy egy valódi értéket képviselő eredeti példányt tartunk-e a kezünkben.
A találmány mögött az első szabadalmát tízévesen bemutató Gábor Dénes (1900-1979) állt, akinek a fejéből hihetetlen tempóban pattantak ki az érdekes találmányok. A húszas évei végén a mai utcai lámpák többségének fényét adó higanygőz világítótesteket létrehozó Gábor a második világháború után, immár brit állampolgárként 1947-ben vetette papírra a harminc éve a fejében lévő háromdimenziós hologramok gondolatát, amik végül csak a lézerek megjelenése után, 1961-ben válhattak valósággá. Az áttörés Gábornak 1971-ben fizikai Nobel-díjat hozott.
Az azóta eltelt évtizedekben a képek felhasználási területei egyre szélesebbé váltak: a nagyméretű plakátok mellett lehetségessé vált például a holografikus filmezés is, de a mindennapokban leginkább mégis csak biztonsági jelként találkozunk velük. Ezek pontos másolásához az eredeti hologramra is szükség lenne, így hamisíthatatlanok.
A szó elszáll, az írás megmarad
Schweiger László József (1899-1985) neve a világon csak kevesek számára tűnhet ismerősnek, Bíró Lászlóként azonban máris sokan ráismernek, hiszen a golyóstollat sok helyen máig biróként emlegetik, mégpedig nem véletlenül: a terézvárosi zsidó családban felnőtt író-újságíró-festő volt ugyanis az, aki 1938 tavaszán töltőtoll, majd az év végén „Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll” néven Budapesten leadott szabadalmával megalapozta a mai golyóstollak alapját.
A zsidótörvények elől előbb Párizsba, majd Argentínába emigráló Bíró végül 1943-ban, választott új hazájában készítette el a végleges verziót, amiben az öntvényrepedést jelző festéket alkalmazta a toll töltésére.
Nem tudni, hogy a találmány hogyan pattant ki az újságíró fejéből, a kor egy olasz lapban megjelent anekdota azonban tudni vélte a megoldást:
A fejlesztés pillanatokon belül sikerré vált: az angol kormány mellett pedig számos cég csapott le rá – köztük az amerikai Parker, illetve a francia BIC –, amik ma, 2022-ben is elképesztő tempóban ontják magukból a legkülönbözőbb színű, méretű és alakú verziókat.
Bíróhoz még egy, ma mindennapos találmány kapcsolódik: a golyós dezodor, amit cége a háború utáni években New Yorkban akart piacra dobni, az első sorozatgyártás azonban hibás volt, a tőke pedig hiányzott a folytatáshoz, így az elvet végül más gyártók vitték sikerre.
A Napkirálynő
Ma már a legolcsóbb számológépeken is találunk apró napelemeket, sőt, az elmúlt években egyre több magyar családi ház, illetve középület tetején találunk napelemeket, mindez azonban nem válhatott volna valósággá egy ma kevésszer emlegetett budapesti nő, Telkes Mária (1900-1995) nélkül. A Budapesti Tudományegyetemen fizikussá (1920), majd a fizikai kémia doktorává (1924) vált nő nagybátyja, a clevelandi konzul segítségével még ugyanabban az évben a tengerentúlra került, ahol rövidesen Amerika egyik legsikeresebb asszonyává vált.
Az agyvelő infravörös sugárzásának mérése kapcsán létrehozta az első elektromos fényképezőgépet, majd a második világháború éveiben további fontos felfedezéseket tett: 1939-ben a legendás amerikai topegyetem, az MIT tanárává vált, ahol egy, a harcba induló katonák alapfelszerelésévé vált, napenergiával működő tengervíz-sótalanítót készített, de a Napból érkező energia kutatása terén ezen kívül számos újabb eredményeket ért el.
Ezeket végül 1948-ban, a világ első, kizárólag napenergiával fűtött házában, a meglepően egyszerű anyagot, a glaubersót (nátrium-szulfát) hasznosító Dover Sun House-ban foglalta össze – a passzív házakat ennek köszönhetően ma is sokszor Telkes-házakként emlegetik.
A Budapestre hetven év után, 1995-ben visszatérő, utolsó hónapjait a fővárosban töltő Telkes nem csak a napenergia területén ért el nagy sikereket: élete különböző szakaszaiban bejegyzett találmányaival a légkondicionálók és klímaberendezések iparát is forradalmasította.