Mátyás király rettentő erejű, győzhetetlen hadvezérét senkinek nem kell bemutatnunk, Kinizsi Pál fél évezred távlatából is kitüntetett helyet foglal el a magyar történeti tudatban. Kisnemesi, katonáskodó családból származott, főúri sorba jutott: országbíróként a király és a nádor után a harmadik legnagyobb világi méltóságot viselte, hírnevét azonban a harctéren alapozta meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy végigharcolta az életét, a déli végek főkapitányaként pedig a török elleni küzdelem egyik fő szervezője volt.
Keresés indult Kinizsi után
Legfontosabb győzelme a kenyérmezei diadal volt 1479-ben, amikor Báthory István erdélyi vajdával közösen vezette diadalra a magyar hadat az 1526 előtti török-magyar háborúk legnagyobb, magyar győzelemmel végződő nyíltszíni ütközetében. Két karddal a kezében „üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázolt”, és ehhez a csatához kapcsolódik a legenda, miszerint fogai közt egy törökkel járta a győzelmi táncot. Még saját katonái is elképedtek erején és vadságán.
Élete is a harcmezőn ért véget. 1494 elején agyvérzést kapott, állapota egyre romlott, de novemberben a lovára kötöztette magát, hogy Szendrő ostromát vezethesse. Itt halt meg valószínűleg november 24-én, a pontos dátum nem ismert. Mint ahogy azt sem tudjuk, jelenleg hol nyugszanak az egyik legnagyobb magyar hős földi maradványai.
Kinizsi sorsa ugyanis a halála után sem nélkülözte az izgalmakat. A nyughelyének otthont adó templomot felrobbantották, sírját kirabolták, majd csontjait megmentették ugyan, de vagy jeltelen sírba „rejtették”, vagy azóta elvesztek. Ma csupán feltételezés, hogy vagy a nagyvázsonyi Szent István-templom kertjében lehetnek valahol a föld alatt, vagy egy osszáriumban.
Idén augusztusban 550 éve annak, hogy Mátyás Kinizsinek adományozta a vázsonykői birtokot, az évforduló kapcsán pedig régészeti feltárás indul a templom középkori sírkertjében. A település történetének jobb megismerése mellett a kutatók fő célja Kinizsi Pál és Horváth Márk földi maradványainak feltárása – ennek menetéről, és a maradványok szempontjából viharos fél évezredről Pátkai Ádám Sándort, az ásatást vezető régészt, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársát kérdeztük.
Felrobbantották a kolostort
Az „eredeti” tulajdonos Vezsenyi família kihalásával Vázsonykő vára és az uradalom visszaszállt a koronára, Mátyás pedig szolgálatai elismeréseképpen 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Ő társadalmi emelkedésével párhuzamosan fejlesztette végül főúri rezidenciává mind az erődítményt, mind a körülötte fekvő falut. Ennek részeként 1481-ben felújíttatta és bővíttette a Szent István-plébániatemplomot, illetve apósával, Magyar Balázzsal közösen megalapította a Szent Mihály kolostort.
Utóbbit a kor szokása szerint temetkezési helynek szánták, illetve az itt élő szerzetesek a család lelki üdvéért imádkoztak
– mondja a 24.hu-nak Pátkai Ádám.
Ide temették Kinizsi Pált. Díszes, úgynevezett tumbájának oldalán csatajelenetekkel, vörösmárvány fedlapján a páncélba öltözött hőst fekve ábrázoló domborművel– utóbbi ma is eredetiben tekinthető meg, a teljes síremlékről pedig rekonstrukció készült. Merthogy maga a tumba valójában egy síremlék: a halottat a földbe temették, e fölé emelték a szarkofágszerű építményt.
Felesége, Magyar Benigna 1495-ben újra férjhez ment, hozományként vitte magával a nagyvázsonyi uradalmat, ezért második férje, Horváth Márk horvát-szlavón bán is Kinizsi mellett lelt örök nyugalmat.
Halála után is törököt ölt
Miután Veszprém 1552-ben az oszmánok kezére került, a Balaton-felvidéki urak minden olyan épületet megsemmisítettek, amit az ellenség erődítménynek használhat. Erre a sorsra jutott a nagyvázsonyi Szent Mihály kolostor is: a Kinizsi nyughelyén őrködő épületet magyarok robbantották fel. A romok alá temetett síremlék komoly károkat szenvedett, de legalább a maradványok még egyben voltak.
Háborítatlan maradt végig a török időkben is, ami a legenda szerint nem véletlen. Történt ugyanis, hogy egy janicsár a kolostor romjai közé tévedve észrevette a sírt, felismerte rajta a nagy törökverő nevét. Gondolhatta, legalább holtában bosszút áll, és belelőtt a vitéz fedlapon fekvő, márványból faragott másába. De a golyó visszapattant, és megölte a katonát.
A történet hitelesen nem bizonyítható, de tény, hogy az oszmán időkben Kinizsi és Horváth is békében nyugodhatott a romtemplom védelmében.
Homályos történet sírrablásról és ereklyékről
A sírt azonban később, jelen tudásunk szerint 1708-ban kirabolták – tipikus kincsvadász akció volt, mondhatni teljesen általános a megrongált, „gazdátlan” nemesi sírok esetében: az értékeket elvitték, a csontokat helyben hagyták. Ekkoriban bukkant fel Kinizsi Pál láncinge és pallosa, ma mindkettő a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Hogyan került a rablásból származó holmi a múzeumba? A történet elég zavaros.
A pallost és a sodronying két ujját, valamint a sodronying vassapkáját gróf Zichy Ferenc főpohárnokmester 1812-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, míg a sodronying maga 1851. szeptember 9-én került a múzeumba Nagyvázsony friss ura, Todesco Eduard báró küldeményeként.
Nem tudni, hogy e szerint a Zichyek a sírrablóktól szerezték-e vissza az ereklyéket, vagy maguk emelték ki a feltört sírból, ráadásul a dátum és a tárgyak eredetét illetően sem mehetünk biztosra
– emeli ki a régész.
Az 1708-as évszám ugyanis egy „cetliről” származik, ami a múzeumba került sodronyingen lógott azzal a megjegyzéssel, hogy Kinizsi sírjának feltöréséből való. Bél Mátyás Veszprém megyéről szóló, 1735 nyarán befejezett leírása szerint viszont Kinizsi sírja abban az évben már feltörve állt, a pallos és a sodronying pedig Zichy Imre tulajdonában volt.
Pátkai Ádám szerint ugyanakkor gyanús, hogy a láncing túl jó állapotban van, semmi jele nem látszik rajta annak, hogy évszázadokig a föld alatt feküdt volna. Ez persze nem zárja ki, hogy Kinizsi tulajdonában állt, de a régész szakember véleménye szerint nem valószínű, hogy ebben temették el, hanem inkább a fegyvertárban őrizhették. És akkor azt a dilemmát is félretehetjük, hogyan került a sírrablóktól a főúri famíliához.
Az eredeti sírt megtalálták
Visszatérve történetünk vezérfonalához, Kinizsi és Horváth sírját valamikor az 1730-as évek közepe előtt tehát kirabolták. A maradványokat a Zichyek uradalmi tisztje összegyűjtette, és a faluban álló Szent István templom temetőjében újra eltemettette. Az eredeti sírhelyeket a Szent Mihály kolostor romjai közt Éri István régész tárta fel egy 1959-60-ban végzett ásatás során.
Ma két masszív, tumbára emlékeztető beton lap jelzi a helyüket a földön, rajtuk a két névvel. Ha valaki Nagyvázsonyban jár, a vár mellett ezt is érdemes meglátogatnia: Mátyás király mindvégig veretlen hadvezérét valóban ott helyezték örök nyugalomra.
Az új sír elkészült, a csontváz eltűnt?
A régész szakember a népmesék kategóriájába sorolja a feltételezést, miszerint a Zichyek jeltelen sírba helyezték volna át a két főurat, így akadályozván meg további háborgatásukat. A XVIII. században viszont két kriptát alakítottak ki a templom alatt, az egyik az épület középvonala alatt fekszik: ha valahol, akkor itt méltó helyen nyugodhatna a nagy törökverő. Csakhogy a XX. század közepén végzett, már említett ásatások során a „főhelyen” egy kislány csontjai feküdtek, és egyik kriptában sem találtak Kinizsinek és/vagy Horváth Márknak tulajdonítható maradványokat.
Elképzelhető, hogy a terv megvolt, az újratemetéshez megépítették a méltó és biztonságos nyughelyet is, a csontokat aztán valamiért mégsem helyezték el benne
– vélekedik Pátkai Ádám.
Érdekes adalékkal szolgál ehhez a Nagyvázsony historia domusa – ez egy naplószerű könyv, amelybe a mindenkori plébános jegyzi fel plébániát érintő eseményeket. Németh Gábor az 1920-as évek elejéhez visszamenőlegesen szúrt be egy megjegyzést mindenféle magyarázat nélkül, amely szerint Kinizsi maradványai Zichy Rafaelnél lehetnek. Ezt tudományos igénnyel nem lehet kommentálni.
És van még egy tényező. A nagyvázsonyi Szent István-templom temetőjéből, mint minden sírkertből a helyszűke miatt időnként eltávolították a régi, „elfeledett” sírokat, a maradványokat ilyenkor egy közös osszáriumban (a szó jelentése csontkamra) helyezték el. Esetünkben pedig 1801-ben az egész temetőt megszüntették, de az 1960-as években végzett műemléki felújítás alkalmával megtalálták, és részben kutatták az osszáriumot.
Nehezen képzelhető el, hogy egy Kinizsi kaliberű ember sírját bármilyen „rutineljárás” során nyomtalanul felszámolják, de a kutatás nyilván ebbe az irányba is kiterjed. És milyen eredményre számíthatunk?
Két férfit keresnek kor alapján
Pátkai Ádám több évig tartó kutatást tervez, amely során, amint fent is említettük, értékes régészeti adatokat, információkat remél Nagyvázsony és lakóinak múltjáról, valamint a Balaton-felvidéki középkori templomépítészetről. Kinizsi és Horváth Márk csontjainak megtalálása kiemelt szempont, több tudományág összefogása szükséges hozzá, a végeredményt illetően pedig:
Ha minden a legoptimistább forgatókönyv szerint alakul, a végén akkor is annyit mondhatunk, hogy a megtalált maradványok nagy valószínűséggel Kinizsi Pálhoz és/vagy Horváth Márkhoz tartoznak
– fogalmaz a régész.
A legjobb esetben azt tudják majd megállapítani, hogy az illető a XV. század végén eltemetett férfi, aki nagyjából olyan idősen hunyt el, mint a keresett személy. Minden kétséget kizáró bizonyítékot genetikai vizsgálattal lehetne szolgáltatni, de Kinizsinek nem voltak leszármazottai, Horváth Márk horvátországi családtagjainak nyughelyét pedig nem ismerjük. Esetében viszont tudunk egy lovasbalesetről, amelynek nyomai segíthetnek a csontváz azonosításában.
