Az Eseményhorizont Távcső (EHT) csapata 2019-ben jelentette be: először sikerült megörökíteni egy fekete lyuk eseményhorizontját. A tudományos áttörésről itt írtunk bővebben. Az eredmény valódi jelentőségét nem a homályos fotó, hanem a mögötte meghúzódó adatok adták. Egy új tanulmány alapján az információk a véltnél több részletet tárnak fel – írja a Universe Today.
Az EHT felvételén nem az M87 jelű objektum ragyogása látható, a fekete lyukak eleve nem bocsátanak ki fényt. A kép valójában az objektum által fókuszált rádiósugárzást személteti.
Az M87-et a közeli gázból rengeteg sugárzás, köztük fény éri el. Amikor ez megközelíti a fekete lyukat, a téridő hajlása miatt irányt vált. A folyamatot korábban más objektumoknál, például csillagoknál is észlelték, a fekete lyukak környékén viszont sokkal jelentősebb. A sugárzás minden irányból érkezik, a mi szemszögünkből viszont csak az objektum által lencseként fókuszált részt detektálhatjuk.
A fekete lyuk körüli feltételezett fényes kört fotongyűrűnek nevezik. Az objektum forgásából adódóan a gyűrű néhol fényesebb, a méretet a fekte lyuk tömege határozza meg. Az EHT eredeti felvételén a fotongyűrű nem látható, ennek oka az, hogy az M87 körüli hideg gáz elnyeli a fényt.
A kutatók most arra jutottak, hogy az adatokból a helyi diffúz gázra is következtetni tudnak.
A szakértők egy új képalkotó algoritmust használva tudták elkülöníteni a kettőt.
A vizsgálat ismét igazolja, hogy érdemes az adatokat új módszerekkel is elemezni. A modern csillagászati megfigyelésekkel gyakran tetemes információhalmaz jön létre, melynek feldolgozásához sokszor többféle megközelítés szükséges.
