Tudomány

Ezért hagyják el az agyarukat az elefántok

Az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez egy új tanulmány szerint – írja az MTI.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy az ember „szó szerint megváltoztatja a vadon élő állatok anatómiáját” – idézte a tudósokat a The Guardian online kiadása.

A Science című tudományos szaklap friss számában megjelent tanulmány szerint az agyar hiányát okozó, korábban ritka génváltozat nagyon elterjedt az afrikai elefántok egyes csoportjaiban, miután rengeteg állatot öltek meg az agyaruk miatt. A kutatók azt vizsgálták, miért születnek a mozambiki Gorongosa nemzeti park nőstény elefántjai gyakran agyar nélkül, és azt találták, hogy valóban az elefántcsont utáni tömeges hajsza befolyásolta a génállományt.

A mozambiki polgárháború (1977-1992) idején leginkább az agyaros elefántokat ölték az orvvadászok: az állatállomány 90 százalékát irtották ki a harcban álló felek, hogy az elefántcsont eladásából befolyó pénzt a háborúra fordíthassák.

Az agyar nélküli elefántokat nem bántották, ezzel valószínűbb lett, hogy az agyartalan állatok szaporodnak, így a hiányt okozó génváltozatot örökítik tovább.

Néhány generációval később még mindig látható a hatás a nemzeti parkban élő, mintegy 700 elefántból álló csoportban. Robert Pringle, a Princeton Egyetem evolúciós biológusa, a tanulmány vezető szerzője szerint ez bizonyítja, mekkora hatása van az emberi beavatkozásnak a természetre.

A kutatócsoport azt gyanította, hogy az agyarhiánynak genetikai oka van, és mivel ritkán fordult elő hímeknél, úgy gondolták, köze van az állat neméhez. Az elemzés az x kromoszóma néhány génjére mutatott rá, amelyek közül az egyik a fognövekedésben játszik szerepet.

Roger de La Harpe / Biosphoto / Biosphoto via AFP

A szóban forgó gének közül egynek vagy többnek a mutációja végül megvédte a nőstény elefántokat az orvvadászattól, de a hímekre végzetesnek bizonyult, mivel károsan befolyásolta a méhen belüli fejlődésüket.

Az agyar nélküli anyák hím elefántborjainak mintegy fele hordozza ezt a genetikai mutációt, ami azt jelenti, hogy az orvvadászattól erősen sújtott csapatokban jelentős hímhiány alakul ki.

Idővel ez a probléma megoldódik: az 1990-es években a kihalás szélére sodródott populáció két évtizeden át növekedett, és mára több mint háromszorosára nőtt. „Azt várjuk, hogy a tanulmányozott populációban visszaszorul a szindróma előfordulása” – magyarázta Pringle.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik