A lótusz Kelet-Ázsiában hallatlan népszerűségnek örvendő vízinövény, amely elbűvölő küllemének, számtalan szimbolikus jelentéssel felruházható életmódjának és sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti sikerét.
A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben évek óta próbálkoznak a telepítésükkel, keresve a kert tórendszerében a megfelelő élőhelyet e kényes szubtrópusi növénynek. Utólag visszatekintve a siker tavaly köszöntött be, amikor új helyre, a Nagy-tó felszíne alatt egy méterre, a tápanyagban gazdag iszapba telepítették a rizómákat.
Az enyhe tél is hozzájárult a sikeres teleléshez, és most bimbók tömege emelkedik ki a víz felszíne fölé
– idézi mondta Lunk Gergelyt, a Nemzeti Botanikus Kert főkertészét az Ökológiai Kutatóközpont közleménye.
Az indiai lótusz Kelet-Ázsia sekély, meleg tavainak, csendes vizű holtágainak a növénye, nincs Dél-Kínában olyan kis tó, medence, ahol ne zöldellne. A rizsföldek szélén nagy mennyiségben termesztik is, mert nem csak szép, hanem rendkívül fontos élelmiszer- és gyógynövény is. A lótusz virága jól megkülönböztethető a tündérrózsákétól, melyek szintén most virítanak teljes pompájukban a tavak víztükrén úszva, ugyanis mindig hosszú nyéllel emelkedik ki a vízből.
A sötét iszapból kék ég felé törő lótusz az élet, a születés és teremtés jelképévé vált több keleti vallásban és a kínai virágszimbolikában.
A hamvaszöld lótuszlevelek mindig feltűnően tiszta felszínén a vízcseppek csillogó gömbökké formálódnak, ennek a nem mindennapi látványnak a levelek kékesszürke, víztaszító viaszrétege áll a hátterében. A elektronmikroszkópos vizsgálatok bebizonyították, hogy a hidrofób viaszkristályok durva felületűek, ezért a víz nem tapad meg rajtuk, hanem gyöngyként lepereg. Ezt az úgynevezett lótusz-hatást használják fel a legújabb öntisztuló high-tech anyagok gyártásánál.
