Az uralkodók melléknevei az esetek többségében híven visszaadják adott személy szóban forgó tulajdonságát, mégis kevés olyan telitalálatot tudunk felsorolni, mint amilyen IV. Iván orosz cár esetében a rettegett jelző. Ő volt egyébként Sztálin példaképe, a Múlt-kor.hu cikke szerint pedig a legendák alapján már 1530-as születését is baljós előjelek kísérték: két foggal jött világra, miközben a Kremlbe villám csapott. Szülei korai halála után 17 évesen minden oroszok cárjává koronáztatta magát.
Uralkodása reményt keltően indult, megújította a közigazgatást, a bíráskodást, az egyházat és a hadsereget, illetve folyamatosan rakta le az orosz gyarmatbirodalom alapjait. Kegyetlensége is korán megmutatkozott, 13 éves volt például, amikor elrendelte, hogy Andrej Sujszkij bojárt kutyákkal tépessék szét a nyílt utcán.
Előtte kellett meginni a mérget
E jellemvonása részben gyermekkorával magyarázható, korai árvasága után állandó, véres belharcok közt nőtt fel, másrészt pedig az olvasmányaiból maga által leszűrt tanulságoknak: korlátlan uralkodói hatalommal bír, ezért bármit megtehet. Az önkontrollját felesége, Anasztázia 1560-as halálával kezdte teljesen elveszíteni, miután úgy vélte, a szeretett asszonyt az általa annyira gyűlölt bojárok mérgezték meg. Idővel már mindenhol bojár-összeesküvést látott.
Paranoiája egyre jobban elhatalmasodott rajta, kedélyállapota pillanatok alatt szélsőségesen változott, környezete mindinkább rettegett tőle. Féktelen orgiákon vett részt, szadizmus váltakozott benne bűnbánó vallásossággal, életfilozófiája szerint: „Bár emberként bűnös vagyok, cárként igazságos!” Úgy érezte, uralkodóként más morális kötelmek vonatkoznak rá, mint az egyszerű emberekre.
Az 1560-as évek második felében, úgynevezett „tömeges terror” idején már senki sem érezhette magát biztonságban. Moszkvában mindennapossá váltak a cár parancsára, sőt sokszor a jelenlétében elkövetett szadista gyilkosságok. Unokatestvérét, Vlagyimir Andrejevics herceget azzal gyanúsította, hogy meg akarta őt mérgezni, ezért arra kényszerítette, hogy feleségével és gyermekeivel együtt a szemei előtt igyon mérget.
Összerugdosta a menyét, megölte a fiát
Fiában, az ugyancsak Iván névre keresztelt trónörökösben méltó társra talált. A fiú még csak 15 éves volt, amikor aktívan kivette a részét a lengyelekkel való szövetkezéssel vádolt kereskedőváros, Novgorod „megbüntetéséből”.
Apa és fia majd minden egyes kivégzéssorozat után jámboran tért be a templomba, az újabb kutatások 2 ezer és 12 ezer közé teszik a mészárlás áldozatainak számát. Később a cár meggyőződésévé vált, hogy a bojárok fiát akarják a trónjára ültetni, és ebben az „idegállapotban” futott össze egy nap menyével, Jelena Seremetyevával a palota egyik termében. Az akkor terhessége utolsó időszakában járó nő lengén volt öltözve, holott minden oroszok cárja előtt legalább három rétegnyi ruhát lett volna illő viselnie.
Iván elvesztette a fejét, és úgy megverte a hercegnőt, hogy az elvetélt. Nem sokkal később a cárevics felelősségre vonta, őt pedig vasalt botjával kezdte ütni, ahol érte.
Amikor feleszmélt, összeomlott. Ölelgetni kezdte bezúzott fejű fiát, próbálta elállítani a vérzést, mindhiába: a trónörökös négy nappal később meghalt. Rettegett Iván teljesen magába fordult, el sem mozdult koporsója mellől, temetésekor pedig a templom kövébe verte a fejét. Három évvel később, 1584-ben halt meg egy sakkjátszma közben.
