Tudomány

Emberevéssel vádolt cigányokat végeztek ki a Nyúzóvölgyben

Apró kis lopásból kerekedett az évszázad Európát is megrázó büntetőügye Kemencén, 1782 nyarán: több mint 200 vándorcigányt vádoltak 31 gyilkossággal és emberhús fogyasztásával. Az elrettentésnek szánt durva és megalázó kivégzéseknek az uralkodó közbelépése vetett véget.
Korábban a témában:

Kemence egy apró község az Ipoly völgyében, a Börzsöny északnyugati lábánál, nem sokkal a trianoni országhatár innenső oldalán. Ma Pest megyéhez tartozik, egykor azonban Hont vármegye területén feküdt, sőt egy ideig a honti nemesség közigazgatási központja volt, hiszen 1751-93 között itt tartották a megyegyűléseket – a kétszintes, zömök épület ma is áll. A ház, pontosabban a benne zajló események miatt pedig Kemence az európai közvélemény figyelmének fókuszába került az 1780-as évek első felében.

Itt hoztak ítéletet annak a több mint 200 cigánynak az ügyében, akiket lopással, rablással, gyilkossággal, sőt emberevéssel vádoltak. Sokan innen indultak a közeli vesztőhelyre, ahol megalázó, brutális módon fejezték be életüket.

Az egykori vármegyeháza Kemencén. Fotó: Wikimedia Commons

Az előítélet és gyűlölet fűtötte eljárás célja egyértelműen a megfélemlítés volt, az ítéletek bizonyítékok hiányában, a vádlottakból kínvallatással kicsikart beismerő vallomások alapján születtek. A kor jogértelmezése szerint egyébként teljesen törvényesen, mert a beismerés, mint a „bizonyítékok királynője” visszavonhatatlan és perdöntő volt, ezer tanú szavával ért fel.

A XXI. századra már-már elfeledett történetet Végh József, a penci Jakus Lajos Múzeum igazgatója, Nyugat-Nógrád és környékének múltját kutató helytörténész, az Előítélet és vérpad című könyv társszerzője meséli el a 24.hu-nak.

Előítéletektől terhes légkör

A modern állam megteremtésének részeként Mária Terézia királynő 1761-ben előírta az addig vándorló életmódot folytató cigány csoportok letelepítését. Már édesapja, III. Károly is próbálkozott a „nomád életforma” felszámolásával, igencsak világos célból: a cigányságot adófizető, földművelő magyar parasztokként akarták beolvasztani a társadalomba.

A gyakorlatot betarthatatlan, brutális szabályok jellemezték, a teljesség igénye nélkül például szabályozták, mikor házasodhatnak egymás között, betiltották a nyelvüket, elvették a gyerekeiket, a céhmestereket cigány munkaerő alkalmazására kötelezték.

A rendeletek hatására a XVIII. század második felében egyre nőtt a feszültség, a cigányság nem volt hajlandó feladni ősi életformáját, lemondani kultúrájáról, a magyarok többsége pedig nem akarta őket befogadni – főleg nem parancsszónak engedelmeskedve.

A gyűlölet és az előítélet pedig az »évszázad perének« is nevezhető eljárásban csúcsosodott ki 1782-ben annak ellenére, hogy az egész egy teljesen hétköznapi, aprócska lopással kezdődött

– mondja a 24.hu-nak Végh József.

Mária Terézia. Fotó: Culture Club /Getty Images

Bűnbaknak jók voltak

Történt ugyanis, hogy egy márciusi napon feltörték a felsőalmási jegyző kamráját és a viszokai mészárszéket, a tettesek élelmiszert vittek magukkal. Hamar el is fogták a környéken tanyázó cigány csoport néhány tagját, és a vármegyeháza börtönként szolgáló pincéjében kérdőre vonták, pontosabban a bűntett beismerésére, társaik feladására próbálták rávenni őket. Ehhez pedig kínvallatást alkalmaztak, ám ennek részleteiről hiányoznak az ismereteink, így azt sem tudjuk, a hatóság mennyiben lépte át a jogszabályok adta kereteket.

Mária Terézia ugyanis megtiltotta, hogy bárkiből is a legsötétebb inkvizíciós módszerekkel csikarjanak ki beismerést, ám a botozás birodalomszerte elterjedt, elfogadott módszer maradt. Végh József megjegyzi,

valójában puszta botütésekkel és pszichikai terrorral is lehet olyan kínt okozni, hogy az ember bármit bevalljon, amit csak a szájába adnak.

Utóbbira igen erős lehetett a szándék, a „bűnüldöző” szerveknek kapóra jött az eset, hogy az amúgy is megvetett, gyűlölt vándorcigányok nyakába varrjanak minél több korábbi, felderítetlen lopási és rablási ügyet. Eleinte viszont még maguk a vádlók sem sejthették, mivé dagad ez az egész.

Gyilkosságok áldozatok nélkül

A foglyok egyre több és nagyobb volumenű bűntényt ismertek el a kényszer hatására, idővel már gyilkosságokat is bevallottak – megesett, hogy ugyanazon személy megölését többen is magukra vállalták –, ezzel párhuzamosan pedig a gyanúsítottak köre is jócskán bővült.

Bár a beismerés perdöntő erejű volt, a körülmények mégiscsak hiteltelenné, sőt hihetetlenné tették a történteket: egyetlen eltűnésről szóló bejelentés sem érkezett, az állítólag meggyilkolt személyeket senki nem kereste, illetve semmiféle emberi maradványt nem találtak.

A foglyok pedig négy alkalommal is vállalták, elvezetik a pandúrokat oda, ahol a maradványokat elföldelték – mert remélték, hogy út közben megszökhetnek –, de ezek a kiszállások is eredmény nélkül végződtek.

Kemence település 1935-ben. Fotó: Fortepan /Schermann Ákos

„Hát megettük őket!”

A logikus magyarázat szerint az áldozatokat azért nem keresték, eltűnést, gyilkosságot azért nem jelentettek a környékről, mert azok  messziről érkezett, magányos emberek lehettek. Ám még mindig nyitva maradt az égetően fontos kérdés, hogy hol van 31 emberi holttest? A „megoldást” egy cigány asszony szolgáltatta, aki a bírónak így válaszolt: „Hát megettük őket!”

Több megyét érintő hajtóvadászat kezdődött, a nyomozás »tetőpontján« 200-220 embert tartottak fogva azzal vádolva őket, hogy megöltek és megettek összesen 31 személyt

– emeli ki a helytörténész. Hozzáteszi: ennyi hely nem volt a vármegye tömlöcében, és pandúrból sem volt elég, ezért a foglyokat pincékbe, csűrökbe zárták, és fegyveres parasztok őrizetére bízták.

Az erővel kicsikart beszámolókból brutális részletek „derültek ki”. Az elrabolt embereket a táborukba vitték, kalapáccsal halálra verték, miközben hegedültek, az asszonyok hangosan kiabáltak, énekeltek, hogy a közeli településen ne hallják a jajkiáltásokat. A holttesteket feldarabolták, megfőzték és megették, még a koponyát is kettéhasították, hogy az agyvelőhöz hozzáférjenek. A szükségszerűen megmaradó csontokat így sem találták meg, de ez immár nem is volt lényeges.

Kivégzés, megalázás, elrettentés

A hátborzongató ügy Európa-szerte nyilvánosságot kapott, a derék nyugati polgárok borsódzó háttal szívták magukba a magyarországi emberevő cigányokról érkező híreket. Tévedés ne essék, senki nem a történtek hitelességét firtatta, hanem előítéleteit látta bizonyítva. Gyilkosság, emberevés büntetése nyilvánvalóan csak halál lehetett, a végrehajtást pedig tudatosan összekötötték a cigányság megfélemlítésével.

1782. augusztus 24-én 15 elítéltet kocsikon szállítottak a Kemence határában (kemence és Perőcsény között) húzódó Nyúzóvölgybe, ahol már állt a magasra ácsolt vérpad, hogy a környékről összeterelt cigányok jól láthassák, mi vár akár rájuk is, ha nem vigyáznak. Először nyolc nő fejét csapták le egymás után pallossal, majd öt férfi lépett a felállított akasztófák alá.

Kezeiket saját feleségeiknek kellett hátrakötözniük, gyerekeket kényszerítettek rá, hogy a létrát bitófáról bitófára helyezzék át, a halottaknak ásott gödröt is velük kapartatták ki puszta kézzel.

Ezután két férfit kerékbe törtek, vagyis testüket egy nagy kerékre kötözve addig ütötték vasrudakkal, míg minden csontjuk darabokra tört, végezetül egy férfit felnégyeltek, testrészeit a környék településein karóra szúrva tették közszemlére. A következő napokban folytatták a kivégzéseket, mindösszesen 41, bűnösnek mondott férfit és nőt öltek meg a fenti módokon, mígnem II. József közbe nem szólt.

Az „emberevő” cigányok vesztőhelye egy online turistatérképen. Északkeletnek Kemence, délnyugatnak Perőcsény.

A halált legalább elkerülték

A történtekről értesülve az uralkodó azonnal leállította a kivégzéseket és újabb vizsgálatot rendelt el. Végh József megjegyzi, nem valamiféle humanitárius indíttatásból, vagy a bizonyítékok gyengesége okán, hiszen az „emberevő cigányok” bűnösségéről ő maga is meg volt győződve. Formai hibára hivatkozott, miszerint halálos ítéletet csak királyi jóváhagyással lehetett végrehajtani, Hont vármegye bírái pedig elmulasztották felterjeszteni döntésüket.

A büntetőügy újratárgyalásának köszönhetően mintegy 110 ember menekült meg a haláltól, bár borzalmas heteket élhettek át: továbbra is sok halálos ítéletet hoztak, az érintettekkel csak az utolsó pillanatban – amikor a kötél már a nyakukon volt – közölték, hogy kegyelmet kaptak. De felmentést nem, a hasonló esetek elkerülésére többeket Törökországba száműztek, másokat a Temesvári erőd építéséhez rendeltek kényszermunkára, gyermekeiket elvették, és parasztcsaládok gondjaira bízták, ma úgy mondanánk, nevelőszülőkhöz adták.

A szakember értékelése szerint egyértelműen előítélet motiválta koncepciós perről van szó, a közvélemény bizonyítékok nélkül is hitt a vádlottak bűnösségében.

Miért Nyúzóvölgy?

Ma egy bitófát szimbolizáló faoszlop állít emléket a borzalmaknak Kemence és Perőcsény között a Nyúzóvölgyben. Valahol a mezőn, földutak találkozásánál, a burkolt útról tábla nem jelzi az irányt, az érdeklődő legfeljebb GPS-koordináták vagy egyes turistatérképek segítségével találhat rá.

Végül egyetlen kérdésünk maradt Végh Józsefhez: honnan származik a Nyúzóvölgy elnevezés? A hiteles választ sajnos nem ismerjük. Ahogy nekünk logikusnak tűnik, úgy eleink az elmúlt bő két évszázad során az „emberevő cigányok” kivégzésével hozták kapcsolatba, sok legenda született. Csakhogy a völgyet már 1782 előtt is így említik, feltehetően azért, mert már a megelőző évszázadokban is itt folytak a „hivatalos” kivégzések.

Ami pedig a mendemondákat illeti, íme egy minden alapot nélkülöző, ámde csattanós magyarázat: néhány száműzött cigány visszatért, elfogta az egyik egykori bírót, és bosszúból társaik kivégzésének helyszínén élve megnyúzták.

Kiemelt kép: Vándorcigányok sátra 1896-ban. Fotó: Fortepan /Budapest Főváros Levéltára /Klösz György fényképei

Ajánlott videó mutasd mind

Kénytelen NER-céggel felújíttatni a Lánchidat Karácsony?

Négyből három jelentkező a kormányoldalhoz köthető. Az esetleg túlárazás ismét tendervisszavonáshoz és a politikai harc folytatásához vezethet, miközben meglehet, a kormányközeli cégek megbízása miatt is magyarázkodnia kell a fővárosi vezetésnek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.