A guatemalai esőerdő mélyén fekszik a maja civilizáció egyik legismertebb emléke, Tikal ősi romvárosa. Ha valaki a környéken, a sűrű növényzetben sétál, talán bele sem gondol, hogy a helyi dombok egy részét valójában a város még feltáratlan maradványai alkotják. Világszerte rengeteg ősi települést nyelt el hasonló módon a természet, Alan Weisman író és újságíró pedig úgy véli, hogy ezeknek a lelőhelyeknek a vizsgálata sokat elárul arról, milyen is lenne a világ nélkülünk. Weisman 2007-es, The World Without Us című könyvében szakértők bevonásával szisztematikusan járta körül a kérdést.
Eltűnő városok
Számos elmélet létezik arról, mi is hozhatná el fajunk bukását. Nem túl valószínű, hogy az emberek egyszerre tűnnének el a bolygóról, Weisman szerint mégis ezt a forgatókönyvet érdemes vizsgálni, ha ki akarjuk deríteni, mi is történne a Földdel fajunk halála után. Kevés olyan tényezőt ismerünk, amely ilyen eseményt idézhetne elő, talán egy emberre specializálódott, új, gyorsan terjedő és halálos vírus okozhatna problémát.
Az egyik legérdekesebb kérdés az, hogy mi történne a nagyvárosokban. Ezekben a fajunk által drámaian átalakított környezetekben valószínűleg gyors változás menne végbe,
Ez idővel tönkretenné a fémszerkezeteket, egész városrészek omolhatnának össze. A csapadék azonban egyéb módon is alakítaná a tájat: a jégmentesítés nélkül az utak feltöredeznének, helyet adva a növényeknek. Ez, illetve az emberek hiánya aztán az állatokat is odavonzaná.
Az utcákon szép lassan fás és füves területek alakulnának ki, melyeknél olyan száraz szerves anyagok halmozódnak fel, melyek kedveznek a tüzeknek. Ezek tovább pusztítanák az egykori településeket, miközben olyan elszenesedett anyagok jönnének létre, melyek hosszú távon tovább táplálnák a talajt. Weisman becslése alapján 500 év alatt a városok teljesen erdőkké és füves vidékekké változhatnának.
Elefántok Görögországban?
Eltűnésünket tehát a városokban a természet előrenyomulása követné, fajunk bukása azonban az élővilágra nézve romboló hatásokkal is járna. Az olajfinomítók, atomerőművek és egyéb létesítmények ellenőrizetlenül maradnának, ami súlyos katasztrófákat idézne elő, de a hulladékaink is hosszú időn át szennyeznék a környezetet. Mindezek hatása felmérhetetlen.
Ami a mezőgazdasági területeket érinti, melyek jelenleg a bolygó lakható régióinak közel felét fedik le, fajunk, illetve a növényvédő szerek eltűnése után a rovarpopulációk elkezdenének helyreállni. Ez, beporzókról lévén szó, nemcsak a velük táplálkozó madaraknak, hanem a növényeknek is hasznos lenne, ami további, a természetnek kedvező láncreakciókat indítana be. A káros vegyületek hiánya ráadásul jóval távolabbi területeken, így az óceánokban is éreztetné hatását.
A szakértők ma már jól tudják, hogy az idők során ahol csak megjelent az ember, ott csökkenni kezdett a biológiai sokféleség.
Søren Faurby, a Göteborgi Egyetem munkatársa szerint az egyik leglátványosabb változás a megafauna terén jelentkezne. A nagy testű állatok manapság elképzelhetetlen helyeken is megjelennének, a Földközi-tenger szigeteit például elefántok népesíthetnék be, az orrszarvúak pedig Európa északabbi részein is megjelennének. A kutató ugyanakkor úgy véli, hogy a világ biodiverzitásának okozott károk csak nagyon lassan, évmilliók alatt állnának helyre.
Veszélyes örökséget hagynánk hátra
Jens-Christian Svenning, az Aarhusi Egyetem makroökológiai és biogeográfiai szakértője szerint a természet pusztulásunk után utat törne magának, egy fontos tényezővel, az ember okozta klímaváltozással azonban így is érdemes számolni. A sok bizonytalan tényező miatt lehetetlen pontos előrejelzéseket adni, az ipari létesítmények sérülésével, például felrobbanásával ugyanis még eltűnésünk után is szivároghatnak az üvegházgázok. A bolygó melegedésével a sarkvidékek tovább olvadnának, ezzel további veszélyes gázok áramlanának az atmoszférába.
Feltételezhető tehát, hogy az éghajlatváltozás kihalásunk után is folytatódna, ami nemcsak klimatikus átalakulással, hanem például a tengerszint emelkedésével és az óceánok savasodásával is járna. Weisman szerint ez sok fajt sodorna veszélybe, igaz, a természet így is feltalálná magát az alkalmazkodóbb, ellenállóbb élőlények megjelenésével és fejlődésével.
Kiemelt kép: Getty Images
