A levelek zöld színét a klorofil nevű anyag adja, erről ebben a cikkben írtunk bővebben. A vegyület lemezszerű struktúrákban helyezkedik el a növények sejtjeiben – írja az IFLScience. Mivel a klorofil a napsugárzás kék és vörös hullámhosszait nyeli el, a zöldet viszont alig, a növényeket is zöldnek látjuk.
Az anyag kulcsszerepet tölt be a fotoszintézisben, ez az a folyamat, melynek során a növények a napenergiát kémiai energiává alakítják, ami nélkülözhetetlen fennmaradásukhoz. A klorofil ugyanakkor rendkívül instabil, folyamatosan lebomlik a sejtekben, ezért az élőlényeknek szintetizálniuk kell azt, amihez hőre és napfényre van szükség.
Tavasszal és nyáron a levelekben lévő vegyületek közül messze a klorofil fordul elő a legnagyobb arányban, ezért tűnnek zöldnek. Ebben az időszakban egy auxin nevű hormon is termelődik, amely meggátolja, hogy egy parafaszerű sejtekből álló kéreg képződjön.
Ahogy viszont az éjszakák hosszabbá válnak, az auxin előállítása lassan megszűnik. Ezzel kialakul a réteg a levelek szárában, ami elzárja a víz- és tápanyag-utánpótlást, illetve a szénhidrátok áramlását a levélből az ágak felé. A levelek klorofilellátása megszűnik, és a sárga és vörös fényt visszaverő karotinok, a vörös és lilát visszaverő antociánok, illetve a sárgát visszaverő xantofillok válnak dominánssá.
Az antociánok egyébként csak ősszel kezdenek el termelődni a levelekben. Egyes kutatások szerint az anyagok feladata az, hogy egyfajta napvédő réteget képezzenek az őszre elgyengülő levelek számára. Ez elősegíti, hogy a levelek tovább fent maradjanak az ágakon, így a lehető legtöbb tápanyagot vonhatja ki belőlük a növény.
Az őszi színeket nagyban befolyásolják az időjárási tényezők, illetve a talaj nedvessége. A hűvös levegő és a sok napfény például az antociánok előállításának kedvez. A folyamat vége az, hogy a szárban lévő elzáró réteg annyira kiszárad, hogy a levél lehullik a fáról. Igaz, bizonyos esetekben egy-egy levél megmaradhat az ágakon.
Kiemelt fotó: iStock
