Nemrég arról írtunk, hogy a Földre jelenleg egyik legveszélyesebb aszteroida, a Bennu rejtélyes módon egyre gyorsabban pörög, ráadásul a tudósok azt sem tudják, pontosan miért, most újabb furcsaságra derült fény a kisbolygóval kapcsolatban: a felszínén gejzírszerű részecskekitöréseket találtak. Egyelőre a NASA kutatóinak fogalmuk sincs, hogy milyen részecskékről van szó, és arról sem, hogy pontosan hogyan zajlanak ezek a kitörések, de az biztos, hogy egy részük nem tudja elhagyni a kisbolygót, míg egy részük a világűrbe távozik. Sőt, olyan részecskéket is találtak, amelyek egy ideig a Bennu körül keringenek, majd visszatérnek az aszteroida felszínére.
A kitörések felfedezése az egyik legnagyobb meglepetés a tudományos karrieremben
– írta egy sajtóközleményben az Arizonai Egyetem kutatója és az OSIRIS-REx misszió egyik fő irányítója, Dante Lauretta. „És a sziklás felszín is ellentmondott minden korábbi számításnak. A Bennu már most meglepetést okozott, és még csak most kezdjük a kutatását.”
A kisbolygóról korábban úgy gondolták, hogy nagyrészt sima a felszíne, és csak néhány szikla emelkedik ki belőle, ehhez képest szinte az egész objektum sziklás. Ez megnehezíti majd a NASA szondájának, az OSIRIS-RExnek a munkáját, hiszen az eredeti tervek szerint az űrszondának, amely egyelőre csak a kisbolygó körül kering, 2020-ban mintát kell vennie róla, méghozzá úgy, hogy kinyújtja az egyik robotkarját, és megkarcolja a felszínt. A szonda 2023-ra hozná vissza a Földre a mintákat.
A sziklás felszín azonban kicsit átírja a számításokat, de a NASA kutatói szerint nem teszi lehetetlenné, hiszen az OSIRIS-REx már többször bebizonyította, hogy többre képes, mint amire tervezték.
Az űrszonda a korábban említett részecskéket először a keringési magasságában, vagyis nagyjából 1,6 kilométeren fedezte fel, később kiderült, hogy ezek visszakerülnek az aszteroida felszínére. A következő lépés az, hogy az OSIRIS-REx megvizsgálja, pontosan milyen részecskékről van szó (az már tiszta, hogy nem veszélyesek az eszközre), és hogy mi okozza a kitöréseket.
Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket. A Bennu egyébként egy potenciálisan veszélyes kisbolygó a Földre nézve, mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de
Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára.
A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka, az aszteroida 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki valamikor a Naprendszer születésének idején.
Főkép: NASA/Goddard/University of Arizona/Lockheed Martin
