A 61 éves férfit 2015-ben szállították kórházba – írja a Live Science. A vizsgálatok utóbb felfedték, hogy a páciens agyában a Creutzfeldt–Jakob-szindrómára (CJD) emlékeztető elváltozások jelentkeztek. A végzetes betegség fehérjetermészetű ágensek, úgynevezett prionok fertőzése miatt alakul ki.
A CJD-t eddig csak pár ezer embernél mutatták ki, a megbetegedések többsége pedig az 1980-as és 1990-es években jelentkezett az Egyesült Királyságban. A rendellenesség általában fertőzött marhahús fogyasztása után alakult ki (a betegséget az állatoknál kergemarhakórnak nevezik).
A férfi esetében azonban a problémát nem a marhahús jelentette. Tara Chen, a Rochester Regionális Egészségközpont munkatársa és az esetről beszámoló tanulmány vezető szerzője szerint a páciens családtagjai arról számoltak be, hogy a férfi szeretett vadászni, és szokott mókusagyat is enni.
Chen egyébként nem kezelte a pácienst, a férfi esetével akkor találkozott, amikor feltételezett CJD-s megbetegedésekről beszámoló dokumentumokat tanulmányozott.
A Creutzfeldt–Jakob-szindróma évente egymillióból egy embert érint. A rendellenesség gyorsan fejlődik, és egy év alatt általában végez a beteggel.
A rendellenességet a prionok idézik elő, melyek a gazdatest fehérjéit hibás térszerkezetűvé, azaz újabb prionná alakítják. A folyamat hatására az agyban „üres lyukak” alakulnak ki.
A tudósok a szindróma három változatát ismerik: az egyik típus genetikai, a másik a fertőzött agyszövetnek való kitettséggel alakul ki, míg a harmadik változat eredete ismeretlen. Utóbbi típus a leggyakoribb, az esetek 85 százalékát teszi ki.
Mivel a betegség meglehetősen ritka, a Rochester Regionális Egészségközpont szakértői igencsak meglepődtek, amikor 2017-2018 között négy gyanús esettel is találkoztak. Chen ekkor kezdte el felülvizsgálni a kórház dokumentumait, és 2013-ig újabb öt lehetséges esetet talált. Az érintett megbetegedésekről teljes bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy valóban CDJ-k voltak, hiszen ehhez agyszövetmintákra lenne szükség.
A szakértők szerint komoly probléma, hogy kollégáik általában túl későn jutnak arra a megállapításra, hogy páciensüknél Creutzfeldt–Jakob-szindróma alakulhatott ki. Ezzel ugyanis további megbetegedéseket kockáztathatnak.
Kiemelt fotó: Pixabay
