A kalózoknak volt néhány évszázaduk arra, hogy olyan trükköket és praktikákat találjanak ki, amelyekkel könnyebbé tehették a mindennapjaikat a tengeren – ilyen volt többek között a szemkötő is, amelyet csak nagyon kis százalékuk használt arra, hogy eltakarja a ténylegesen hiányzó szeme helyét. A többiek inkább azért viselték, mert segített nekik alkalmazkodni a sötéthez, ha a világos fedélzetről a hajó mélyébe mentek.
A szemünk viszonylag gyorsan képes adaptálódni a világoshoz, de nem ugyanez a helyzet a sötéttel: a Pacific Egyetem kutatója szerint 25 percre is szüksége lehet, hogy hozzászokjon a sötétedéshez. Más a helyzet viszont, ha az egyik szemet sötétben tartjuk – és pontosan ezt csinálták a kalózok is.
Azzal, hogy a szemfedővel az egyik szem mindig sötétben maradt, a fedélzetről a hajótestbe jutva a kalózok könnyebben alkalmazkodtak:
Ez felesleges huzavonának tűnhet, de nem volt az, amikor a hajótestben esetleg harc zajlott, és életmentő volt, hogy a kalóz képes-e időben jól látni a sötétben.
Persze az egészre nincsenek írásos emlékeink, de a módszer biztosan működik: még az Állítólag… is tesztelte a teóriát, és arra jutottak, hogy tényleg könnyebben lát az ember a sötétben, ha az egyik szemét letakarja, és azt használja fényszegény környezetben.
