Tudomány

Mészáros Lőrincet máglyára küldték

Dózsa György bizalmas jó barátja, seregének egyik alvezére volt, vitézül harcolt tovább Dózsa bukása után is.

Magyar bíborosnak soha az előtt és utána sem volt nagyobb esélye a papai trón elnyerésére, mint Bakócz Tamás esztergomi érseknek 1513 tavaszán. Nem csinált titkot belőle, hogy megválasztása esetén hatalmát és jövedelmeit az Oszmán birodalmi terjeszkedés feltartóztatására kívánja fordítani.

Ez volt az, ami nem igazán tetszett az itáliai többségű konklávénak. Végül Giovanni Medici fejére került a tiara, a pápaság anyagi javait így – meglehetősen kisarkítva, de – a nyugati kereszténység védelme helyett Róma és a Szent Péter bazilika építésére, szépítésére fordíthatták.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az újonnan megválasztott X. Pius egyáltalán nem vette félvállról a török veszélyt, egyik első lépéseként keresztes háborút hirdetett a pogány ellen. Ennek szervezésével teljhatalmú pápai legátusként Bakócz Tamást bízta meg, ezzel egyúttal eltávolította nagy ellenfelét az örök városból.

Bakócz itthon a nép között élő kolduló barátokra, az obszerváns ferencesekre hagyta, hogy szólítsák az embereket a kereszt alá. Bakócz éppen 504 éve, 1514. április 9-én hirdette ki a pápai bullát, a keresztes had pedig Dózsa György vezetésével májusban kirobbantotta a történelemkönyvekből jól ismert parasztháborút.

Lőrinc pap

Itt, pontosabban már a szervezés idején lépett a történelem színpadára Mészáros Lőrinc ferences szerzetes. A hagyomány szerint nemcsak a Biblia ismeretében, de a végvári harcokban is igen kiművelte magát, ígylett ő  parasztháború „fő ideológusa” mellett Dózsa seregének egyik alvezérévé.

Szikár, harcos papként lép elénk a régiek elbeszélése alapján, miként alig fél évszázaddal korábban a szorongatott Nándorfehérvár megmentője, Kapisztrán János.

Születési idejét nem tudjuk pontosan, ha elfogadjuk az 1466-os dátumot, a felkelés idején már javakorabeli férfiről beszélünk. A Zemplén vármegyében mészárosként dolgozó Gergely nevű jobbágy elsőszülött fia volt, a kor viszonyaihoz képest iskolázott, tanult ember.

Magyarok és szerbek védtek egy világrendet
Egy animációs filmnek hála, most bárki átélheti, milyen volt farkasszemet nézni a 150 ezres sereggel Nándorfehérváron.
Egykori metszet Dózsa György kivégzéséről

Nevezték őt Lőrinc papnak, Nagybotú Lőrincnek és ceglédi Lőrinc papnak, utóbbi arra utal, hogy tanulmányai végeztével Cegléden állt szolgálatba, emlékével ma is országszerte találkozunk:

  • Mészáros Lőrinc utca Budapest XIX. kerületében;
  • Lőrinc pap tér a VIII. kerületben;
  • Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola Megyaszón.

Máglyahalál

A közel kortárs történetíró Istvánffy Miklós úgy tudja, Lőrinc régtől fogva Dózsa György jó barátja volt, és a nép keservét ismerve, a kereszt alá érkezők panaszait nap mint nap meghallgatva nem mulasztott el alkalmat, hogy a vezért:

rábeszélve és komoly szóval buzdítva, állandóan ne tüzelje és ingerelje az övéiken elkövetett jogtalanságok megbosszulására és a nemesség gőgjének megfékezésére.

A háború döntő epizódjának tekinthető temesvári csatában, 1514 június 15-én Lőrinc a parasztsereg egyik szárnyát vezette. Szapolyai János erdélyi vajda fényes győzelmet aratott, ráadásul élve sikerült elfognia Dózsa Györgyöt és öccsét, Gergelyt.

Csak kevesen, kik ismerték a helyeket és az utakat, vagy akik mindjárt az elején megfutottak, menekülhettek el nagy nehezen. Köztük volt Lőrinc pap is, akinek gyors lova volt – hogy őt el nem foghatta, azt nagyon sajnálta a vajda –, de ő nem azon az úton menekült, amerre a többiek…

De nem az életét mentette, a túlélők élére állva folytatta a harcot. Erdélyben azonban csatát vesztett, az ellenség kezére került, és mint Dózsa leggyűlöltebb alvezére, máglyán végezte.

Kiemelt képünkön: Stefano di Giovanni, ‘Az eretnek égetése’, 1430

Ajánlott videó

Olvasói sztorik