Az eurázsiai hiúz az öreg kontinens legnagyobb méretű macskaféléje. Átlagosan 20-25 kilót nyom, ami tekintve a macskák erejét már önmagában is tekintélyes vadásszá teszi, ám a nagy hímek elérhetik a 30-35 kilót, marmagasságuk pedig a 70 centimétert.
Összehasonlításként a városi embernek: ilyen paraméterekkel a labradorok és németjuhászok rendelkeznek, amik ugye kutyában is a nagyobb darabok közé tartoznak, mit tudhat egy ekkora macska?
Szinte mindent. Az élőhelyén megtalálható állatok közül csupán a farkas, a medve, a kifejlett szarvas és a vaddisznó hiányzik az étlapjáról. Legyűri az őzet, rókát, szarvasborjút, de elég ügyes, hogy elkapjon madarakat, nyúlra és más kisemlősökre vadásszon.
A farkassal is szembeszáll:
Csak hihetetlen szerencsével
Az embernek nincs tőle félnivalója:
A hiúz a háborítatlan, nagy kiterjedésű erdőségeket kedveli, ahol elegendő élelmet és búvóhelyet talál. Az embert messzire kerüli, a zavarásnak kitett helyekről odébbáll. Olyannyira, hogy ha hétköznapi erdőjáró egészséges hiúzt pillant meg a magyar erdőben, jól jegyezze meg, az volt élete szerencsenapja
– mondja a 24.hu-nak Dr. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgatóhelyettese.
Tekintve véletlenszerű előfordulását és rejtőzködő életmódját, a szakemberek is olyan nyomok alapján következtetnek jelenlétükre, mint például az ürülék, zsákmányának maradékai vagy mancsának nyoma.
Nem csoda, hogy ha kameracsapdával sikerül „elkapni” egy-egy állatot, az keresztül-kasul bejárja a közösségi médiát és a sajtót.
Lefolyó populáció
Elterjedési területe Európa és Ázsia északi része, illetve a két kontinens magas, erdőkkel borított hegyvidéki területei. Magyarországon 1915-ben hivatalosan kihalt fajnak nyilvánították, majd mikor később visszatért a Kárpátok járhatatlan erdeibe, azok már nem tartoztak hazánkhoz, így az 1980-as évekig ebben a státuszban maradt.
A Felvidékkel érintkező területekre azonban mostanra „visszatért”. Az idézőjel nem véletlen, Heltai Miklós is óvatosan fogalmaz:
Északon a Mátrában, a Börzsönyben, a Zemplénben bizonyítottan rendszeresen jelen van hiúz, ha számukat mindenképp meg kellene becsülni, azonos időben talán 5-10 állatról beszélhetünk. Annak nincs nyoma, hogy kölykök is születnének magyar területen, minden bizonnyal a Felvidékről be-betévedő állatokról van szó, akik akár hosszabb ideig nálunk tartózkodnak. Ezt nevezik lefolyó populációnak.
Rókát eszik?
Hallani arról is, hogy a Pilisben is felbukkant hiúz, ami ugye azért furcsa, mert ahhoz macskától elég szokatlan módon át kellene úsznia a Dunán. A szakember el tud képzelni olyan helyzetet, amikor mégiscsak átjut a folyón, ám hiúz pilisi megjelenésére nincs bizonyíték, addig pedig az egész nem több, mint mendemonda.
Végezetül néhány szó arról a talán meglepő kijelentésről cikkünk elején, miszerint a hiúz rókát zsákmányol. Ez nem ragadozók közti konkurenciaharc, hanem tényleg élelemszerzés: a tudomány 15-20 éve bizonyította, hogy a nagyobb ragadozók élelemforrást látnak a kisebb testűekben. A róka pedig nyestet, nyusztot eszik, ha el tudja kapni.
(Kiemelt kép: MTI/Kálmándy Ferenc)
