A Science folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt írják, sikerült megmérniük a Tejútrendszer túlsó szélén fekvő csillagok és a Föld távolságát – számol be az IFLScience. A vizsgálatnak köszönhetően elkészülhet a galaxis eddigi legpontosabb térképe.
A csapat a Very Long Baseline Array (VLBA) nevű teleszkóphálózatot használta – a rendszerhez 10 észak-amerikai távcső tartozik. A szakértők a G007.47+00.05 nevű csillagformálódási régió távolságát elemezték. A területet a Scutum-Crux-karban azonosították, a felfedezés így azt is bizonyítja, hogy a kar valóban létezik.
A szakértők a parallaxis segítségével mérték fel a távolságot. A kutatók azt figyelték, hogy mennyiben változik az a szög, amely alatt a G007.47+00.05 látszik, míg bolygónk a Nap ellentétes oldalán jár. Minél kisebb a szög, a vizsgált objektum annál messzebb fekszik.
Galaxisunk távoli részeinek vizsgálata nehéz, ugyanis a csillagközi por blokkolja a fényt. Az új kutatásban azonban a csapat képes volt nyomon követni a metanol- és vízmolekulák mozgását a csillagformálódási régióban.
A szakértők 2014-2015 között vizsgálták a rendszert. A korábbi, parallaxison alapuló adatok szerint a régió „csupán” 36 000 fényévre található.
Alberto Sanna, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet munkatársa és a kutatás vezetője az IFLScience-nek azt mondta, a vizsgálat nagyjából olyan volt, mintha egy baseball-labdát mértek volna meg a Hold felszínén.
Az új tanulmány egy nagyobb projekthez, a BASSAL-hoz tartozik. A program célja, hogy elemezzék a Tejútrendszer egyes csillagformálódási régióinak távolságát. A kutatássorozat hosszú távú feladata az, hogy 10 éven belül elkészítsék galaxisunk rekonstrukcióját 1 millió fényéves távolságból.
Már a mostani eredményekből is látszik, hogy a messzi kar különleges: nem egyenes, hanem időnként lefelé és felfelé hajlik. A csapat következő célja az, hogy rendszerünk más részeit is feltérképezzék.
(Kiemelt kép: NASA)
