Nemrég számoltunk be róla, milyen irigylésre méltó a kakukk hímek élete: évente 2-2,5 hónapot töltenek költőhelyükön, miközben egyedül csak a szexre van gondjuk, az év többi részét pedig utazgatással töltik.
A gyereknevelés gondja a tojók vállát sem nyomja, köztudottan másokkal neveltetik fel fiókáikat. De hogy ezt mennyi furfanggal, leleménnyel, és a költésparazita madarakhoz hasonlóan (a világ madárfajainak körülbelül egy százaléka, tehát mintegy 120 faj) maffiamódszerekkel végzik, az a természet legnagyobb csodái közé tartozik.
Persze az „áldozatokat” sem ejtették a fejükre, az erdőn, mezőn, nádasban folyó valóságos fegyverkezési versenyről Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője beszélt a 24.hu-nak.
Egészben le tudná nyelni a pótmamát
A mérsékelt égövön Nagy-Britanniától Japánig elterjedt faj a Cuculus canorus, magyarul egyszerűen csak kakukk. Viszonylag megtermett madár, testhossza több mint 30, szárnyfesztávolsága 55-60 centiméter: kissé nagyobb, mint a jól ismert balkáni gerle.
A szülők tehát elhálják a nászéjszakát – többször is, hiszen akár minden tojás más-más párzásból termékenyülhet meg –, a tojó pedig elkezdi keresni a megfelelő pótszülőket. Hazánkban a kakukkok mintegy harminc faj fészkét parazitálják – amit tesznek, azt szakszóval költésparazitizmusnak nevezzük. Érdekes, hogy a termetes madár leggyakrabban olyan apróságokat választ áldozatnak, mint az ökörszem, a cserregő nádiposzáta vagy például a vörösbegy.
Hihetetlen látvány, ahogy az alig 10 grammos ökörszem a kirepülés előtt álló, hatalmas kakukkfióka vállán állva tömi az ételt az »óriásbébibe«. Akkora köztük a méretbeli különbség, hogy a kakukk egyben le tudná nyelni mostohaszüleit
– emeli ki Orbán Zoltán.
Utánozzák a tojás színét és méretét
Vannak madarak, akik nem veszik észre, vagy nem érdekli őket, milyen tojás van a fészkükben. A többség azonban méret és színezettség alapján számon tartja, és az idegent kidobja, vagy egyszerűen a sajátjait sem költi ki, másik fészket épít és újra tojást rak.
A kakukkmama tehát egyáltalán nem lehet biztos a sikerben, ezért különböző trükköket vet be. Egyes populációk, ezeket rasszoknak hívjuk, igazi specialisták: olyan méretű és színű tojást raknak, amilyet a gazdamadárfaj. Ez nem azt jelenti, hogy évről-évre más és más tojásokat képes kifejleszteni, hanem generációk hosszú sora alkalmazkodott ugyanazon típusra.
Egy másik stratégia, ha a költésparazita faj tojója odúban fészkelő madarakat pécéz ki. Ott ugye sötét van, az odúköltők többsége pont azért rak hófehér vagy legalább világos alapszínű tojásokat, hogy jól lássa őket a félhomályban is. Ha az élősködő sötét tojást csempész az odúba, a gazdamadár pár jó eséllyel nem veszi észre, tudtán és akaratán kívül költi ki az ellenséget.
Maffiastratégia és gyilkos ösztön
Létezik olyan is, amit a szakma maffiastratégiának nevez – Európában ez jellemzi a másik költésparazita fajt, a főleg Spanyolországban élő, szarkákat abajgató pettyes kakukkot. A tojó folyamatosan ellenőrzi a fészket, és ha abból kidobták a tojását vagy a fiókáját, ő megsemmisíti az összes többit. A gazdamadarak egy-két ilyen estből tanulnak, és inkább felnevelik a kakukkot, így talán van esélye egy-két saját fióka túlélésének is. Máskor a maffia tojó csak meglékeli, megrepeszti a tojásokat, amik ettől úgy pusztulnak el, hogy a mostohaszülők észre sem veszik. Ezzel idejekorán leszámol fiókája konkurenciájával.
De a kis kakukkot sem kell félteni. A tojó képes arra, hogy a már kifejlődött tojást plusz egy napig a testében tartsa, így az embrió ott már fejlődésnek indul. És csak akkor csempészi egy fészekbe, ha ott megjelentek a friss tojások. Ezzel biztosítja, hogy a kakukk fog elsőként kikelni, és megkezdheti vérfagyasztó munkáját.
Vakon és csupaszon bújik elő a tojásból, de fel van vértezve egy fontos tulajdonsággal:
A természetben nincs gonosz
Emberi értékrendünk szerint ez borzasztó, de nem feledhetjük, a természet legfontosabb parancsa az élővilág számára nagyon egyszerű: maradj életben és szaporodj, add tovább génjeidet.
A természetben nincs jó vagy rossz, gonosz és jóságos, ott csak túlélési stratégiák vannak, amelyek megítélése azon múlik, hogy sikeres vagy-e, vagy sem
– fogalmaz a szakértő.
Ahogy írtuk, a kakukk is sokszor pofára esik, de folyton próbálkozik. Találtak például kakukktojást már tőkésréce fészkében is, ami azért meglepő, mert a réce nem táplálja kicsinyeit. Az ő fiókái fészekhagyók, kikelésük után nyomban vízre szállnak a mamával és maguk keresnek táplálékot.
Az ilyen kakukkfióka egy-két nap alatt éhen elpusztul, anyja stratégiája zsákutca volt, és ha nem vált, tévedése a génjeivel együtt a múlt részévé válik. Ha viszont sikerrel parazitál egy új fajt, fiókája is így tesz majd, és ha hosszú távon sikeres, tovább bővül az „áldozatok” listája.
Potyázás élelemért és szexért
A kakukkon kívül más madarak is nyitottak a sumákságra. A partifecske fiókája például kirepülése után gyakran keres egy üreget, ahol még olyan korú kicsik vannak, akiket a szülők etetnek. Besurran a fészekbe, és potyázik: a felnőtt madarak az egy méter mély, falba vájt üreg sötétjében nem veszik észre a csalást.
Egyes légykapók pedig mások „feleségét” nyúlják le. A tojónál feltűnőbb színezetű hím éberen védi területét, elűzi a vetélytársakat. Csakhogy némely hősszerelmes tollazata a tojókéra hasonlít, a terület ura ügyet sem vet rájuk, ha a fészek körül legyeskednek. Egy óvatlan pillanatban párosodnak a tojóval, majd angolosan távoznak…
