A hálózatot a világ legdélibb aktív tűzhányójából, a Ross-szigeten található Erebusból származó gőz vájta ki. Ceridwen Fraser, az ANU munkatársa és a csapat vezetője szerint a helyi talaj vizsgálata során algáktól, moháktól és apró állatoktól származó DNS nyomokat fedeztek fel.
Nagyon meleg lehet a barlangokban – egyes üregekben akár 25 Celsius-fok is. Odabent az ember pólót viselve is kényelmesen érezheti magát. A barlangok bejáratánál fény is van, a fény pedig néhány barlangban mélyebbre is beszűrődik, ahol a jégtakaró elég vékony
– mondta a kutató.
A rendszerben azonosított nyomok többsége hasonlított az Antarktisz egyéb területeiről származó állatok és növények mintáira. Egyes szekvenciákat azonban nem tudtak azonosítani. Fraser úgy véli, a vizsgálat eredményei bepillantást nyújtanak abba, hogy mi is élhet a földrész jégpáncélja alatt.
A csapat következő célja az, hogy alaposabban is megvizsgálja a barlanghálózatot, élő organizmusok után kutatva.
Craig Cary, az új-zélandi Waikato-i Egyetem munkatársa hozzátette, a korábban más csoportok változatos baktérium- és gombaközösségeket azonosítottak az antarktiszi vulkanikus barlangokban. Új tanulmányuk azt bizonyítja, hogy bonyolultabb létformák, akár állatok és növények is előfordulhatnak a mélyben.
Charles Lee, aki szintén a Waikato-i Egyetem szakértője, úgy véli, a szubglaciális rendszerek gyakoriak lehetnek a kontinensen, hiszen az Antarktiszon más vulkánok is léteznek. Azt nem tudni, hogy mennyi hasonló hálózat alakulhatott ki, illetve, hogy mennyire kapcsolódhatnak ezek a környezetek, ugyanis a barlangok megtalálása, megközelítése és feltérképezése igen nehéz feladat.
