Az új tanulmányban a kutatók azt írják, nem lehetetlen, hogy a virágokat egy dinoszaurusz sodorta le a fákról. George Poinar Jr, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa hozzátette, az állatok ágakat törhettek le, emiatt a virágok egy araukária gyantás kérgére hullhattak. A gyanta később megszilárdult, így borostyánként őrizte meg a leleteket.
Az araukária fák a kaurifenyőkkel állnak rokonságban, melyek ma Új-Zélandon és Ausztráliban találhatóak, a kaurifenyők pedig egyedi gyantát termelnek, amely ellenáll a mállásnak
– mondta a kutató.
Az ősi virágok meglehetősen parányiak, mindössze 3,4-5 milliméter átmérőjűek. Éppen ezért a szakértők mikroszkóp segítségével tudták csak elemezni a maradványokat.
A virágok egy korábban ismeretlen fajtól, a Tropidogyne pentapterától származnak, amely a Cunoniaceae családba tartozott. Az élőlény formája és erezete a mai Ausztráliában és Pápua Új-Guineában előforduló Ceratopetalumokéra emlékeztethetett.
A kutatók úgy vélik, hogy a virágoknak azelőtt kellett a gyantába ragadnia, hogy az őskontinens Gondvána feldarabolódott volna. Ez ugyanis magyarázatot ad arra, hogy a maradványok miért Mianmarban, Ausztráliától távol kerültek elő. A mai Mianmar a paleozoikum és a mezozoikum alatt vált le a hatalmas földrészről, majd sodródott északra.
Az ország és környéke egyébként bővelkedik a borostyánban konzerválódott leletekben. A régióban találtak már ősi gyíkoktól, rovaroktól, sőt, madaraktól származó leleteket is.
