Az új elemzés hatalmas lyukat tömhet be az évtizedek óta vitatott evolúciós családfán. Ez a bizonyos hiányosság régóta foglalkoztatta a kutatókat, igaz, az eredmények sok paleontológust meglephetnek. Egyes tudósok ugyanis egy két lábon járó, inkább dinoszaurusz-szerű élőlényre számítottak.
Sterling Nesbitt, a Virginia Tech földtudományi szakértője és az új vizsgálat vezetője szerint annak ellenére, hogy tudták, hiányzik valami a láncból, a lény megtalálása előtt nem tudták az összes jellemzőjét leírni. A kutató úgy véli, a legnagyobb meglepetést a boka felépítése okozta.
A krokodilszerű bestiát Teleocrater rhadinusnak nevezik, és bár nem volt a dinoszauruszok felmenője, mégis igen közel állt a közös őshöz. A teleo és a crater kifejezések görögül “teljeset” és “tálat” jelentenek, utalva az élőlény zárt csípőcsontjára. A rhadinos ezzel szemben “karcsút” jelent, mivel a lény mindössze 9-30 kilogrammot nyomott.
A ragadozó őshüllő 2-3 méteresre nőtt meg, hosszú nyaka és farka volt.
A T. rhadinus első fosszíliáját még 1933-ban találták meg, igaz, a leletről sosem született átfogó tanulmány. Az új publikációban három új fajt mutatnak be, melyeket 2015-ben azonosítottak. A maradványok rendkívül jó állapotban konzerválódtak, még az élőlények koponyáját és bokáját is sikerült tanulmányozni.
A kutatók szerint az új felfedezéssel alaposabban megérthetjük az archoszauruszok – azaz a krokodilokat, madarakat, dinoszauruszokat és pteroszauruszokat magába foglaló csoport – fejlődését.
Az archoszauruszok evolúciós fája “V” alakú, a krokodilok az egyik, míg a T. rhadinus, a madarak, a dinoszauruszok és a pteroszauruszok a másik szárán helyezkednek el. Az egyik oldalon szereplő élőlényeknek krokodil-, míg a másikon találhatóaknak madárszerű bokájuk van. A szakértők sokáig úgy vélték, hogy a “V” alján egy olyan lénynek kell lennie, melynek bokája semelyik leszármazottéra sem hasonlít igazán.
Nesbitt úgy véli, az új eredmények azt bizonyítják, hogy a közös ősnek krokodil-szerű bokája lehetett. Ez azt is jelenti, hogy később a madarak bokája ebből fejlődött ki.
Bár a T. rhadinus nem az érintett felmenő, mai ismereteink alapján mégis ez áll a legközelebb hozzá, így elemzése sokat segíthet a paleontológusoknak.