Az elemzés kimutatta, hogy azok a futballisták, akiknek fejét a vizsgált kéthetes periódus alatt kétszer, vagy annál több alkalommal érte ütés, hatszor nagyobb eséllyel fedezték fel magukon az agyrázkódás tüneteit, mint a többiek.
Michael L. Lipton, az Albert Einstein Orvostudományi Központ kutatója és az új tanulmány szerzője szerint eredményeik rámutattak, hogy a fejelés valóban összefüggésben van az agyrázkódás tüneteivel, ez pedig ellentétes egy korábbi tanulmány adataival, amely az ütközéseket tette a szimptómák legfőbb okozójává.
Az eredmények növelik az aggályokat a fejelés hosszú távú hatásaival kapcsolatban, újabb kutatásokra lesz szükség
– állapította meg Lipton.
A vizsgálatban összesen 222 felnőtt amatőr labdarúgó vett részt, akik legalább hat hónapig játszottak a New York körzetében megrendezett bajnokságokban – a játékosok 79 százaléka volt férfi. Az alanyok egy online kérdőívet töltöttek ki, melyben többek közt arra válaszoltak, hogy mennyit játszottak az elmúlt két hétben, hányszor volt fejsérülésük, illetve, hogy milyen gyakran fejeltek a labdába az érintett időszak alatt.
A résztvevőket a válaszaik alapján négy csoportba osztották, aszerint, hogy mennyit fejeltek. Az első csoportba a vizsgált két hét alatt átlagosan 125-ször, az utolsó kategóriába pedig a négyszer fejelő játékosokat sorolták be..
Az alanyokat arról is megkérdezték, hogy tapasztaltak-e fejsérülésszerű tüneteket. A panaszokat komolyságuk alapján rendszerezték, így a mérsékelt szimptómás csoportba a mérsékelt fájdalomról és szédülésről beszámolók, a komolyabbakhoz pedig a játék megállítását és orvosi ellátást igénylők kerültek. A nagyon súlyos sérüléseket érzékelőkhöz azokat sorolták be, akik el is ájultak.
A szimptómákat megtapasztalók 20 százalékának mérsékelt illetve súlyos panasza volt. Hét alany kifejezetten súlyos tüneteket produkált. Közülük hatan kettő vagy több fejsérülést szenvedtek el; négyen a legtöbbet, hárman pedig a második legtöbbet fejelők csoportjához tartoztak.
Előbbi csoport tagjai háromszor akkora valószínűséggel számoltak be tünetekről, mint a többiek. Igaz, a váratlan ütközésekből így is hatszor nagyobb eséllyel lett sérülés, mint a várt hatásoktól – azaz a keményebb, szándékos fejesektől. Az összefüggések azután is maradtak, hogy a kutatók korrigáltak bizonyos tényezőket, például a nemet és a kort.
Lipton szerint tanulmányuknak így is van egy nagy hibája, mégpedig az, hogy az alanyok saját beszámolói alapján vették fel az adatokat. A szakértő azt is elismerte, hogy az összefüggések nem feltétlenül igazak a tizenéves, a gyermek, illetve a profi futballistákra.
