Az őslény vesztesége a paleontológia nyeresége. A csonkolt testrészt ugyanis tökéletes állapotban megőrizte az a borostyándarab, melyben nem csupán az állat tollazata, hanem a pigmentjeinek egy része is megfigyelhető.
A felfedezésről beszámoló tanulmány az első olyan munka, amely egy Theropoda borostyánba ragadt leletét elemezte. A két lábon járó dinoszauruszcsoportba elsősorban olyan húsevők tartoztak, melyeknek feltehetőleg tollazata is volt – igaz, az élőlényeket nem tekinthetjük a madarak elődjének.
A maradványok páratlan leletnek számítanak, hiszen a legtöbb fosszília nem ad lehetőséget a dinoszauruszok biológiájának alaposabb elemzésére. A borostyánban ráadásul az élőlény tollai is épen megmaradt, ez pedig igazi kuriózumnak számít.
Az utóbbi évtizedekben egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy a röpképtelen dinoszauruszoknak is volt tolla, eddig azonban nem került elő igazán jó állapotú fosszília – a megkövesedett tollak ugyanis rendszerint komolyan deformálódnak, 3D-s rekonstruálásukat pedig szinte lehetetlen megoldani. Sok esetben a tollak nyomai úgy kerülnek elő a kőzetekből, hogy nem találnak mellettük csontvázra utaló jeleket, így viszont nem tudják azonosítani az érintett fajt.
A most meglelt borostyán viszont remek állapotban óvta meg a farkat:
A komputertomográfiás (CT) vizsgálat a farok lágyrészeit is feltárta – így a bőrt, a szalagokat és az izmokat. A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy a testrészben legalább 8 teljes csigolya van. A csontok formája és elhelyezkedése alapján a farok egy jóval hosszabb függelék része volt, amelyben több mint 25 csigolya is lehetett. A szakértők hozzátették, úgy tűnik, a farok egykori gazdája még nem fejlett ki teljesen, amikor a fájdalmas baleset érte.
A farokcsontokat vizsgálva a kutatók azt is megállapították, hogy az érintett dinoszaurusz röpképtelen volt, és feltehetőleg a Coelurosauria kládjába tartozott. Az ide sorolható élőlények többségéről a paleontológusok már korábban is úgy gondolták, hogy tollasak voltak.
A most felfedezett ősi tollban egy olyan elágazó struktúra található, amely kis- és nagy szálakat is előállított. A leletből azonban hiányzik az a nyél, amely a modern tollak egy fontos evolúciós vonása. Ez arra utal, hogy az elágazás jóval előbb fejlődött ki, mint a madaraknál is megfigyelhető nyél.
A szenzációs lelet ismét alátámasztotta, hogy a borostyán milyen remek közeget biztosít az élőlények megőrzésére.
Ryan McKellar, a Saskatchewan Királyi Múzeum kurátora szerint egy efféle maradvány olyan, mint egy pillanatkép az ősi ökoszisztémából. A borostyánban olyan mikroszkopikus részleteket, háromdimenziós elemeket, és egyéb körülmények közt könnyen elroncsolódó részeket lehet megfigyelni, melyeket más fosszíliákban lehetetlen.
(Via: Live Science)
