Tudomány

Egy vaddisznó megfutamította a magyar farkasokat – videó!

Kameracsapda felvétele bizonyítja, milyen nagy vitézek a mi csúcsragadozóink.

Valahol az Aggteleki Nemzeti Park területén járunk egy sötét, szeptember végi estén, amikor a vaddisznó békésen dagonyázik egy jókora pocsolyában. Kemény napja lehetett, a késő esti időpontban ráfér a lazítás, de az iszappakolás egyéb előnyökkel is jár: a malac bőrére száradt sár elpusztítja a bőrébe fúródott kullancsokat és egyéb élősködőket.

Nem sokáig relaxálhat békésen, minden erdőlakó rémálma válik valóra, amikor feltűnik a farkas falka, ám a malac nem esik kétségbe. Komoly kirohanásokkal demonstrálja erejét és elszántságát. A ragadozók viszont nem tágítanak, láthatóan tréfás kedvükben vannak. Nem támadnak, csak húzzák a malacot, ugratják, idegesítik:

Amikor pedig ráunnak, a falka továbbáll, elnyeli a sötétség. Képzeljük magunkat a vaddisznó helyébe: a kocsmában haveroknak nyilván bármelyikünk úgy adná el a történetet, hogy egymaga megfutamított féltucatnyi farkast! Vagy 30-at, 50-et – a lenyelt sör arányában.

Valahogy a disznó is hasonlóan lehet vele, nézzék csak, milyen büszkén meséli a történetet pajtásainak, és az elején mintha még szitkokat is szórna a messze járó farkasok után. A többiek hitetlenkedve járják be a hőstett színhelyét:

Egészségesek, és ez a lényeg

A valóságban persze nyilván nem ez történt, csak próbáltuk kis keretbe foglalni a jó hírt, miszerint farkasaink és az erdő ökoszisztémája egészséges, él és virul. A farkasokról Szabó Ádámot, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársát idézzük:

A fiatal farkasok fokozatosan tanulják az önálló életet a vadonban, miközben nagyrészt még mindig azon a néhány hektárnyi területen belül tartózkodnak, ahol a felnőttek. Viszont már nem feltétlenül igénylik a folyamatos együttlétet, gyakrabban kalandoznak és alszanak egyedül.

A felvételek egyazon dagonya mellett készültek a nemzeti park és a WWF jóvoltából kihelyezett kameracsapda jóvoltából. Mit tudunk meg belőlük?

  • Az itthon született kisfarkasok, akiket korábban mi is féltettünk a hajtóvadászatoktól, élnek és virulnak.
  • A bevezetőben tett megjegyzésünk farkasaink vitézségéről nem komoly, egy egészséges falkának így kell reagálnia, ha épp nem zsákmányszerző úton jár.
  • Érdeklődők és egészségesek, mintha kiskutyákat látnánk, akik kíváncsian, de ugrásra és menekülésre készen fedezik fel a világot.
  • Ahol farkasok élnek, nem szűnik meg az élet, a különböző fajok kiválóan elvannak egymás mellett.
  • A farkas nem egy vérszomjas fenevad, ami ráveti magát mindenre, ami él és mozog…

Vigyázni kell rájuk

A közvélekedéssel ellentétben hazánkban mindig is voltak farkasok, ám az 1980-as évekig csak Szlovákiából egy-egy rövid időre áttévedt példányról volt szó. Az utóbbi néhány évtizedben azonban elkezdtek megtelepedni, vagyis az állatok az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység egyes területein alakították ki territóriumukat. Itt jöttek világra tavasszal a fent látható kölykök is.

Intelligens, családcentrikus, nagyragadozók, ezen a felvételen 4-5 hónaposak:

A rossz hír viszont az, hogy közülük csak kevesen, de legalábbis nem mindegyikük fogja megélni a következő tavaszt. Az éhezéstől nem kell őket félteni, a magyar erdőkben vadbőség van, de a kutyafélékre jellemző betegségek, mint a szopornyica, a parvovírus vagy a fertőző májgyulladás rájuk nézve is életveszélyes. Nem lehet mindegyiküket rendszeresen befogni és oltani, de ez nem is cél. Hagyni kell a természetet “dolgozni” a maga módszerei szerint – írtuk korábban.

Az embertől jobban kell félteni őket:  a meséknek, mendemondáknak, filmeknek “hála” még mindig sokan veszélyes fenevadként tekintenek rájuk. Pedig több évtizede gyakorlatilag nincs hitelt érdemlő adat arról, hogy farkas emberre támadt volna. Sőt, az ellenük vívott több évszázados, évezredes irtóhadjáratnak köszönhetően rettegnek az embertől, elkerülik, menekülnek előle.

A szakemberek azért fektetnek nagyon nagy hangsúlyt a farkasok megismertetésére, elfogadtatására, mert védelmük közös akarat, társadalmi elvárás nélkül szinte lehetetlen. De a kép azért nem ilyen borús, Magyarországon is többségben vannak azok, akik ezt az állatfajt is a természet szerves részének tekintik, örülnek visszatelepedésének.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik