Feszty Árpád körképét elnézve nem kérdés, hogy az impozáns megjelenésű, büszke tartású, erőtől duzzadó magyar szürke marha honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. Közkeletű vélekedés volt ez a XIX. században, amikor az állatok történetét kutató archeozoológia eredményei még nem jutottak el szélesebb körhöz, és a tudományág sem dúskált az eredményekben.
Ma már tudjuk, hogy a szürke marha nem volt “honfoglaló”, az Árpád-kor jellemző szarvasmarhája egy, a mai szürkénél sokkal kisebb termetű, rövid szarvú állat volt. A szürke akkori nyomait sem a régészeti leletekben, sem írott forrásokban, sem ábrázolásokon nem leljük. Az 1800-as évek tudósai nyilvánvalóan egy, már akkor is réginek ismert fajtát tettek meg a honfoglalók igavonójának.
Mind igaz lehet egy kicsit
De akkor honnan származik? Több elmélet látott már napvilágot, a szürke marha ősét például:
- a kunok hozták magukkal korábbi, kelet-európai szállásaikról;
- a X. századi hadjáratok zsákmányaként cipelték be a magyarok;
- itt, a Kárpát-medencében tenyésztették ki az akkor még nagy számban, szabadon élő őstulokból.
Önmagában egyik elmélet sem igaz, de mindegyikben jelen lehet az igazság magja. A leletek tanulsága szerint a XIV-XV. században már voltak Magyarországon nagytestű szarvasmarhák.
Ami biztos, hogy a magyar szürke marha tudatos tenyésztés eredményeként itt, a Kárpátok medencéjében nyerte el mai, végleges formáját. Az évszázadok során pedig a folyamatban részt vehettek a valóban ősi fajták, a beköltöző népekkel ide került állatok, de akár az őstulok is.
Az őserő
Tudjuk, hogy a török korban Magyarország területéről már több ezres gulyákat hajtottak a nyugat-európai vágóhidakra. Jelen ismereteink szerint a magyar szürke marha őse a XVI-XVIII. század folyamán kezdetben Moldvából, majd Podolóniából, a kelet-európai síkság pereméről származhatott – írja Ph.D. értekezésében Kőrösi Andrea Mária.
Ha ránézünk erre az állatra, egyetlen szó jut eszünkbe: őserő. A szürke marhánál nem támogatott az izomtömeg növelése, a cél a szívósság és szilárdság fenntartása. Izomzata szívós, száraz ízületek és acélos inak jellemzik. A tehenek 550-600 kilót nyomnak, a bikák akár az egy tonnát is elérhetik. Hosszú, címer alakú tülkei címer alakot formáznak, a “címeres ökör” hajdanán a gazda büszkesége volt.
Húsmarhaként tenyésztették, a tejtermelő, istállóban tartott fajták terjedésével, az ökörfogatok megszűnésével, a legelők feltörésével eljárt felette az idő. A második világháború után meg is szűnt a tenyésztése arra hivatkozva, hogy nem versenytársa a modern fajtáknak. Csaknem kipusztult, a rendszerváltás után hat bikával és kétszáz tehénnel kezdték el a megmentését.
