Sok Ádám december 24-én ünnepli nevének napját, ám aki akár ajándék, akár a buli miatt nem akar ütközni karácsonnyal, szeptember 9-én is megülheti Ádám napot. Mivel pedig az első férfit, sőt az első embert a világon Ádámnak hívták, adja magát a téma.
Ádám azt jelenti, ember
Történt ugyanis, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, majd a világosságot elválasztotta a sötétségtől, ezzel pedig megkezdődött az örök körforgás: és lőn este, és lőn reggel, első nap – olvashatjuk a Bibliában, Mózes I. könyvében. A teremtés utolsó, hatodik napján pedig saját képére megteremtette az embert, hogy uralkodjon minden tengeri és szárazföldi állaton, neki adta étekül a Föld minden növényét.
Irigylésre méltó élete volt Ádámnak az Édenkertben, amelynek őrzését kapta feladatul, mindössze egy “szabály volt”: a jó és a gonosz tudásának fájáról nem ehetett, mert: “a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz”.
Asszonyembernek neveztessék
Látta viszont Isten, hogy az embernek nem jó egyedül lenni, ezért elvitte hozzá az ég madarait, a föld vadjait, Ádám mindegyiknek nevet adott.
Mégsem volt boldog, mert magához illő segítőtársat nem talált. Isten ezt nem hagyta, egy nap álmot bocsátott Ádám szemére, kivett egyet oldalbordái közül, a helyét hússal töltötte be. A bordából pedig megalkotta az asszonyt, bemutatta Ádámnak:
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Saját magukat buktatták le
Férj és feleség lettek, mezítelenül élvezték a Paradicsom gyönyöreit, egy testté, egy lélekké lettek. Aztán jött a kígyó, és megkörnyékezte az asszonyt: a tudást ígérte neki, ha eszik a tiltott fa gyümölcséből. Adott belőle Ádámnak is. Ekkor, mintha felnyílt volna a szemük, észrevették, hogy meztelenek, fügefa leveléből készített körülkötőkkel takarták magukat.
Hűvös alkonyatkor meghallották a kertben sétáló Úr szavát, és szégyenkezve pucérságuk miatt, elbújtak előle. Amikor Ádámot hívta, ő csak kiszólt egy fa mögül: elrejtőztem, mert mezítelen vagyok! Isten azonnal tudta, mi történt:
Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Vajon ki járt a legrosszabbul?
De sovány mentegetőzés volt, mindhárman megkapták büntetésüket. A kígyó átkozott lett minden vad között, ettől fogva a hasán kellett csúsznia, a föld porát ennie. Ő maga és minden utóda ellensége lett az asszonynak és annak leszármazottainak: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Az asszonynak sem kegyelmezett. Megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat. Epekedni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog terajtad – szólt az ítélet, majd az Úr Ádámhoz fordult:
Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Végezetül kiparancsolta őket az Édenkertből, nehogy az örök élet visszaszerzése reményében az örök élet fájáról gyümölcsöt szakítsanak. A Paradicsom őrzésére pedig lángoló pallosú kerubokat állított…
Ősapánk és ősanyánk
Ádám Évának nevezte el feleségét, a szó életet adót jelent, mivelhogy ő volt minden élők anyja. A kiűzetés után ugyanis :
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
De ez már egy másik történet.
(Kiemelt képünkön Rubens Ádám és Éva című festményének részlete.)
