A szimbolikussá vált csomópont története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A mai tér területe ténylegesen a 13. században kezdett elkülönülni. Mikor a tatárjárás után megindult Buda fejlődése, több kisebb település szerveződött a várfal köré – ezek a falvak a háborús pusztítások és az építkezések miatt mára gyakorlatilag nyom nélkül eltűntek.
A Széll Kálmán tér helyén ekkor egy útkereszteződés lehetett. A csomópontba vezetett az az út, amely a vár nyugati oldalán található Logod kapujától indult – a település emlékét ma a Logodi utca őrzi. A teret keleti irányból a mára szintén eltűnt Tótfalu határolhatta.
Ekkoriban azonban a terület egészen más képet festett, hiszen egy emelkedő, a később Csízhalom-dombként emlegetett bucka állt a mai tér helyén. A halom nem tűnt el nyom nélkül, a Postapalota a domb maradványaira épült fel.
A török hódoltság után az elnéptelenedett külső falvak miatt a területre új szerep várt, mégpedig agyagbányaként. Az innen fejtett alapanyagokat a lerombolt város újjáépítéséhez használták fel, igaz, a bánya egészen a 19. századig működött.
Ahogy bontották a dombot, egy nagyobb mélyedés jött létre a későbbi Széll Kálmán tér helyén. A korszakban éppen ezért sokszor csak Gödörként emlegették az ekkor már sokak számára közkedvelt helyet. A mélyedés megtelt vízzel, télen befagyott, így egyfajta korcsolyapályaként használták.
Az 1880-as évekre a bánya megszűnt, a gödröt feltöltötték. Ekkoriban már lóvasút pálya is vezetett erre, melyet később villamosítottak. 1898-tól a területet főleg sportolni vágyók keresték fel, sőt, a Budapesti-Budai Torna Egylet is bérbe vette a telket. A mai tér helyén a 20. század elején sorra épültek a sportlétesítmények, tenisz-, korcsolya- és atlétikai pályákat hoztak létre.
Az 1910-es évekre a területen már villamosvonal csomópont is létrejött. Az egyre fontosabb teret végül 1929-ben, az egykori pénzügyminiszterről és miniszterelnökről, Széll Kálmánról nevezték el.
A második világháború előtti években a sportlétesítmények elköltöztek, és megkezdődött a hely átalakítása. Ekkorra a terület már valóban a város egyik központja volt. A tér több járat végállomásául is szolgált, így 6-os, a 33-as, az 59-es ,a 61-es, a 81-es, és 83-as villamosoknak. Ezen kívül a 14-es és a 44-es villamosok is elhaladtak a csomópontnál.
A 2. világháború alatt Budapest ostroma jelentős nyomot hagyott a téren. 1945. február 11-én ráadásul a magyar és német védők kitörési kísérlete is a Szénán és Széll Kálmánon keresztül zajlott. A harcok után lassan kezdődtek meg a felújítások, végül 1951-ben nevezték át Moszkva térré a helyet, de sokan továbbra is Kalefként emlegették.
Kevesen tudják, de az 1956-os forradalom alatt új nevet kapott a Moszkva, Ifjú mártírok terének keresztelték át. A közelben található Széna tér komoly gócpont volt a harcok alatt, így a környék is némiképp megsínylette az időszakot.
Az 1960-as években nagyszabású építkezések kezdődtek a Moszkva téren. A metróforgalom 1970-ben indult meg, az építkezésekkel lebontották a tér ikonikus épületét, a “Gombát”, és helyette megépült a később szintén jellegzetessé vált “Legyező” – ezt 1972-ben adták át. Az átépítéssel több villamosjárat megszűnt, ugyanakkor újak is indultak.
Míg az 1970-es években a tér a lázadó fiatalság gyülekezőhelye volt, addig az 1980-as évekre a hosszú hajú “suhancok” helyét a feketemunkások és a “csövesek” vették át. A rendszerváltás előtt, éppen ezért, a “Moszkva” nem szerepelt a hatalom kedvenc pontjai közt.
A következő kisebb átépítés 1990-ben volt, majd 2006-ban – ekkor a metróállomást újították fel. A teret végül 2011-ben nevezték át ismét Széll Kálmán térré, majd 2015-ben nagyszabású rekonstrukció kezdődött. A felújított teret 2016 májusában átadták, igaz, a munkálatok nem fejeződtek be teljesen.
A tér egy évszázad alatt így vált fogalommá. Az itt gyülekező népek, az óra, a Sellős-szobor és a forgalom a város jellegzetes pontjává varázsolta a teret.
A legendás térről és történetéről további érdekességeket olvashat itt, és itt.
