Tudomány

Kódolva van bennünk a kínzó fogyókúra

Ha őseink szervezete nem lett volna képes zsír formájában raktározni az energiát, ma egészen máshogy néznénk ki. Sőt, lehetséges, hogy nem is léteznénk, hiszen a múlt emberei a zsírréteg nélkül elpusztulhattak volna az éhínségek alatt. Persze ez az elhízás ellen küzdőket ma ez kevéssé vigasztalja.

Annak ellenére, hogy a raktározott zsírról rossz elképzelések élnek a köztudatban, elég hasznos is lehet. A ledolgozásánál adódó nehézségek mögött pedig evolúciós okok állnak – számol be az IFLScience.

Egy viszonylag vékonyabbnak számító, 75 kilogrammos férfi teste is 100 000 kilokalória energiát raktároz el. Ha szervezetünk egyéb formában – például glikogénként – tartalékolná az erőforrást, tömegünk akár 40-60 kilogrammal is növekedhetne, mivel a glikogén jóval kevesebb energiát tud elraktározni, ráadásul a zavartalan működéséhez víz is szükséges.

Tehát megvan az evolúciós oka és haszna a zsír elraktározásának, annak ellenére, hogy sokan szabadulnának tőle. Míg a múltban, a táplálkozás rendszertelensége miatt a teltebb embereknek nagyobb esélye volt az életben maradásra, a mai nyugati világban már a hízásra kevésbé hajlamos emberek számítanak egészségesebbnek. Napjainkban a túlzott zsírtartalékot teszik felelőssé bizonyos krónikus betegségek kialakulásánál.

Nehéz tőle szabadulni

A meglévő zsírtartalékot éppen amiatt olyan nehéz ledolgozni, mert testünk mindent megtesz azért, hogy megőrizze. Az evolúció során egy nagyon bonyolult rendszer jött létre a tartalékok védelmére.

Az egyik legfontosabb eleme egy hormon, a leptin. Ez felelős a zsíranyagcsere, az étvágy és a jóllakottság szabályozásáért. Amikor a zsírsejtek száma csökken, a leptin száma is kevesebb lesz a vérben. Minél kevesebb a hormon, annál nagyobb az ember étvágya, ezért szervezete arra kényszeríti, hogy többet táplálkozzon. Ha a leptinszint magas, az ember kevesebb éhséget érez, mivel a hormon jelzi: elegendő zsír van eltartalékolva.

Ennek a jelenségnek a továbbgondolásaként felmerült az ötlet, hogy a leptin szervezetbe juttatásával védekezni lehet az elhízás ellen. Az eljárás azonban nem működhetne hosszútávon, mivel a magas leptinszinthez egy idő után hozzászokik az agy, azaz újra megemeli a leptint, és ezzel együtt tovább nő az étvágy is.

Fordított esetben a hormon viszont nagyon érzékenyen viselkedik. Már egészen kevés fogyástól is drasztikusan lecsökken a leptinek száma, ez pedig nem csak éhséget, de jutalomkereső magatartást, és adott esetben rossz közérzetet is eredményezhet.

Mit lehet tenni?

Egy új tanulmány szerint a raktározott zsír lebontására más manipulációs módszer is létezhet. Létezik egy folyamat, a termogenezis, amikor egy bizonyos fajta zsír azért ég el, hogy energiájával hőt adjon. A kutatók rájöttek, hogy ezt egy sLR11 nevű hormon tartja kordában. Mivel a korábbi évezredek során minden egyes zsírsejttel spórolni kellett, az égetés csak bizonyos körülmények között indul el.

A tudósok olyan kíséretet végeztek el, ahol sLR11 hormon nélküli patkányokat próbáltak meg felhizlalni. Mivel a zsír nagy része elégett, nem növekedett az állatok tömege. Ha tehát valamilyen módon szabályozhatnánk a hormont az emberi szervezetben, azzal az elhízás ellen is lehetne védekezni.

Mielőtt nagyon örülnénk, fontos leszögezni, hogy a módszer csak bizonyos zsírtípusok esetében működhet. Ezek a sejtek ráadásul kevésbé jelentősek az emberi szervezetben, mint a rágcsálóknál. A legegyszerűbb zsírégetési móddal – a mozgással – pedig éppen az a gond, hogy csökkenheti a leptinszintet.

Egy szó mint száz, lehet, hogy ön elégedetlen az ünnepek alatt felszedett pluszkilókkal, szervezete viszont rendkívül boldog, és mindent meg fog tenni azért, hogy megőrizze a plusz zsírréteget. És ezzel be is zárult az ördögi kör.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik