A korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadikszázad.hu anyagai fényesen bizonyítják, hogy a bűnügy, pletykák elődeinket is épp annyira foglalkoztatták, mint a jelen generációkat.
A magyar lapok például 1902 októberében röviden összegyűjtötték az európai uralkodók hóbortos szokásait. “VII.Edvárd mérési mániában szenved. Minden kastélyban egy önműködő mérleg áll, mely a látogatót, a fejedelmieket is leméri, mikor jön és amikor megy. A király rendesen azt vizsgálja, hogy vendégei, míg nála voltak, nyertek-e súlyban, s ha igen, ez az ő konyhájának kitűnőségét hirdeti”.
“Alexandra angol királyné csak fényes pénzt tűr meg magánál. Minden pénzének tükörfényesnek kell lenni. A czár csak olyan ágytakarót használ, melyet finom vászonból készítettek. Ezt a vásznat az ő számára gyártják és neve van belehorgolva. Mikor utóbb Loubet elnök látogatására Compiegneban volt, komornyikja elsősorban az ágyát vizsgálta és egész uj ágyfelszerelést tétetett bele a franczia köztársaság ágyneműje helyett.”
Lincselés Amerikában
Brutális bűncselekményről számoltak be Amerikából, bár a hír az akkori korszellemnek megfelelő, lealacsonyító módon ír az áldozatról. “Egy amerikai polgár feleségébe szerelmes volt egy néger. Az agyafurt fekete eleinte csak félve közeledett szerelme tárgyához, de mikor az asszony bátorító szavakkal biztatta, sokszor fordult meg a házában. Egyszer aztán olyankor ment az asszonyához, mikor a jogos tulajdonos is jelen volt és kelepczébe került.”
“A férj nem a bíróságot hívta fel, hogy elégtételt szerezzen neki, hanem barátaira bízta az ügyét. Ezek aztán elfogták a boldogtalan négert – és kivették a szemevilágát, majd égő máglyára tették és rákötötték. Miközben a máglya égett, a bosszuálló csapat vas- és fadarabokkal ütlegelte a halálra szánt szerelmest. Az áldozat harminczöt perczig szenvedett.
Boros kenyér alkoholistáknak
És egy érdekes próbálkozás a közegészségügy terén. “Svéd- és Norvégországban erősen dolgoznak a részegeskedés kiirtására és igen különös módot használnak föl arra, hogy az iszákossal megkedveltessék a józanságot. Ha egy részeg embert elfogtak, azt mindhiába kezelik és mást nem adnak neki enni mint borba mártott kenyeret. Első napon ez természetesen tetszik az iszákosoknak.”
“De két nap mulva már unni kezdi. Egy héttel később pedig ugy megutálja a bort, hogy még a szagát sem tűri. Ekkor meggyógyultan kibocsájtják és az egykor szenvedélyes ivó nem nyúl többé borhoz. Igen sok embert térítettek már ekként józanságra.
Komoly sérülés lett a vége egy összecsapásnak, amely a császári himnusz (Gott erhalte) miatt bontakozott ki. “Sátoralja-Ujhelyen Buza Barna, a Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztője és dr. Bánóczy Kálmán, e lap munkatársa, megtámadták lapjukban azt a honvédtisztet, a ki egy sátoralja-ujhelyi vendéglőben állítólag a Gotterhaltét húzatta. Erre Fejes Kálmán miskoczi honvédszázados mindkét ujságírót párbajra hívta. A segédek kardpárbajban állapodtak meg. Dr. Buza a kezén sebesült meg könnyebben, Fejes Kálmán százados pedig a jobb felső karján kapott sulyosabb vágást Bánóczytól. Fejes százados sérülése oly sulyos, hogy attól lehetett tartani, hogy kezét nem fogja tudni használhatni. Bánóczy pedig a lágyékára kapott vágást.”
