Tudomány

Tévesztések vígjátéka 1. [Ez a beszéd]

Sorozatot kezdünk az egymáshoz hasonló, így gyakran össze is kevert szavakról. Törekszünk majd a vicces példákra.

Vannak kifejezéseink, amelyek – szó szerint! – megtévesztésig hasonlítanak egymásra, így törvényszerű, hogy sokan el is rontják a használatukat. Mi jön ki ebből? Kissé komikus mondatok a beszélő tudta nélkül.

Tegyük fel, hogy összehívtunk egy megbeszélést a munkatársainkkal/ügyfeleinkkel. Hogyan köszönjük meg a végén, hogy eljöttek? Netán így: „Köszönöm a részvétet” ? (Hallottunk már ilyenről…)

Vajon mi lehet a téma a megbeszélésen, ha annak, aki összehívta, részvétnyilvánításokat kell fogadnia (= „Köszönöm a részvétet!”) ?

A részvét a hétköznapi szóhasználatban ’a gyászolókkal való együttérzés’-t jelenti. Elvonással keletkezett a „részvétel” szóból, amely vallásos, egyházi szövegkörnyezetben ma is felbukkan azonos jelentésben (a latin compassio, azaz ’együttérzés’, ’részvétel a szenvedésben’, ’bevonódás a szenvedésbe’ magyar megfelelőjeként).

A részvétel jelentése a részvétével szemben nem szűkült le a gyászban osztozás kifejezésére, nap mint nap használjuk: részvétel a választáson, részvétel a tüntetésen, vagy így: „A RÉSZVÉTEL A MEGBESZÉLÉSEN AZ OSZTÁLY MINDEN DOLGOZÓJÁNAK KÖTELEZŐ!”

Szóval ha – tegyük fel – osztályvezetők vagyunk, ilyen esetekben mindenképpen a részvételt köszönjük meg a munkatársainknak/ügyfeleinknek. És akkor ők nem fognak mosolyogni, miközben kimennek az ajtón (kivéve, ha például az év végi jutalmakról közöltünk velük jó híreket. De az ugye teljesen más ügy…).

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik