Rudolf Virchow német kórboncnok a 19. század közepén leírta, hogy az érelmeszesedés lassú gyulladás, amelynek folyamatában először zsíros anyag rakódik le az ütőerekben, később elmeszesedik, az ér beszűkül, elzáródik és ezáltal kialakul a szívizom elhalása, az infarktus.
A klinikai megfigyelés fölhívta a kutatók figyelmét arra, hogy a lassú gyulladásokkal szemben a hirtelen gyulladásos betegségek, mint az influenza az érelmeszesedéses érszakaszokban a beszűkülés folyamatát jelentősen fölgyorsíthatják és szívrohamhoz vezethetnek.
Thaiföldi szívgyógyászok Arintaja Prommintikul vezetésével tanulmányozták, hogy az influenza ellen adott oltás csökkenti-e esetleges szívroham bekövetkezése esetén a súlyos szövődmények kifejlődését.
A kardiológiai klinikára két hónap alatt heveny infarktus miatt bekerült 439 beteget vizsgáltak. A vizsgálat a legszigorúbb nemzetközi feltételek betartásával történt: azok a betegek vettek részt, akik szóbeli és írásos fölvilágosítás után beleegyeztek a kezelésbe. Ez véletlenszerű sorrendben történt: egyik csoport a legkorszerűbb infarktuskezelést kapta, a másik csoport tagjainak ezen kívül influenzaellenes oltást is adtak.
A tanulmány valamennyi résztvevője a szívinfarktus kezelésére jelenleg javasolt minden gyógyszert megkapott, szükség esetén koszorúér-tágítás vagy műtét is történt.
Azt vizsgálták, hogy a két csoport között volt-e különbség a folytatásban: a szívelégtelenség kifejlődésében, az infarktus ismétlődésében, az esetleges szívhalálban.
Az influenzaoltással is kezeltek között a súlyos, infarktussal kapcsolatos szövődmények egyötödével ritkábban fordultak elő, mint a másik csoport tagjaiban. A kutatók szerint még további vizsgálatokra van szükség pontosabb következtetések levonása végett, de a biztató eredmények igen érdekesek.
