Tudomány

Megvan a szarvas dínók királya

Hosszú időn át a triceratops számított a legnagyobb testű szarvas őshüllőnek, ám most a titanoceratops megfoszthatja képzeletbeli trónjától.

A dinoszaurusz hiányos csontváza még 1941-ben került elő Új-Mexikóban. A fosszíliával senki sem foglalkozott egészen 1995-ig, amikor az őskövületet végre megvizsgálták, és helytelenül pentaceratopsként, azaz “ötszarvúként” azonosították.

Miután rekonstruálták a szarvas dinoszauruszok egyik fontos jellegzetességét, a nyakfodrát, a fosszíliát az Oklahomai Természettudományi Múzeumban állították ki.

Nickolas Longrich, a Yale Egyetem paleontológusa fedezte fel, hogy valami nem stimmel az “ötszarvúval” – az egyed ugyanis kétszer annyit nyomhatott, mint egy kifejlett pentaceratops.

Nagyon hasonlított ugyan a triceratopshoz, ám keskenyebb volt a nyakfodra, az orra hosszabb és kissé nagyobb szarvakkal rendelkezett.

A Yale Egyetem paleontológusa szerint a késő krétakorban, 74 millió évvel ezelőtt Észak-Amerika délnyugati részén élt titanoceratops a szarvas dinoszauruszok legkorábbi képviselője. Ebből következik, hogy a csoport a feltételezettnél ötmillió évvel korábban tett szert hatalmas testsúlyára.

A titanoceratops csaknem 7 tonnát nyomott, koponyájának hossza pedig elérte a 2,5 métert. A feltételezések szerint mindössze egymillió éven át maradt fenn, míg a szarvas dinoszauruszok családja 10 millió évig.

Nicholas Longrich reményei szerint ép nyakfodrú fosszíliák is előkerülnek, hogy minden kétséget kizáróan be lehessen bizonyítani a titanoceratops és a pentaceratops közötti különbséget.

AJÁNLOTT LINKEK:

Bővebben a felfedezésről – angolul (PhysOrg)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik