A helyi régészeti intézet közleménye szerint a maga nemében ez az első hasonló felfedezés. A jelek szerint a levest csirke vagy egy aprócska bárány lábszárcsontjából, csigolyáiból és bordáiból főzték.
A leveses fazék mellett egy másik edényt is találtak, amelyben egykor alkoholos ital lehetett.
A bronzedényekre egy a Hadakozó fejedelemségek korából – Kr. e. 475-221 – származó sírkamrában bukkantak. A régészek feltételezése szerint abban az időszakban az lehetett a szokás, hogy az elhunyt mellé levest és alkoholt helyeztek.
Az étel-ital annak köszönhetően maradt fenn, hogy a jól lezárt sírkamra igen száraz volt. A bronzedényeket ráadásul egy falmélyedésbe helyezték, amely sokkal szárazabb volt, mint a sírkamra padlója.
A bronzedények tartalmát vegyelemzésnek vetik alá, hogy kiderítsék a leves és az alkoholos ital összetételét.
A Hadakozó fejedelemségek kora a Keleti Csou-kor utolsó időszaka, amelyben a Csou királyi ház már minden hatalmát elvesztette, és a kínai területek felett hét nagyobb állam osztozott.
A korszakot az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. A Kr. e. III. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: Csi, Csu és Csin.
Végül a Csinnek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, s Kr. e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, ezzel létrehozva az egységes kínai császárságot.
