Az Apollo-missziók kezdetén a NASA még nem sokat gondolt a pisilés és a kakilás problémájára. Amikor az első amerikai, Alan Shepard felment az űrbe, úgy gondolták, hogy az utazás csak rövid ideig fog tartani, és az űrhajós képes lesz addig visszatartani a mosdószünetet. A késések miatt azonban Shepherd órákat várt a kilövőálláson, mígnem össze kellett, hogy pisilje magát.
A hosszabb utak esetében aztán már jobban átgondolták a kérdést. Az Apollo 12 legénységénél ez azt jelentette, hogy a székletet gyűjtőzsákokba űritették, a pisiléshez pedig létrehoztak egy gumiból készült, óvszer-szerű végű csövet, amibe belehelyezték a péniszüket. Itt azonban a férfiúri büszkeség miatt sok űrhajós nagyobbat kért, ami szivárgásokhoz vezetett. Az űrvécék azóta némileg fejlődtek, és 1983 óta, amikor is Sally Ride az űrbe ment, már úgy tervezik őket, hogy nőknek is megfeleljenek. Az űrben történő vécézés azonban továbbra sem nevezhető komfortosnak.
Technikai értelemben sokkal könnyebb dolga van a cégnek, mint a NASA-nak, ugyanis a kapszula az űr széléig megy csak el, ahol a Föld csodálatos látványa adott, mégis élvezhetik annak gravitációját. A kapszula minden elemében luxust sugároz, és így persze a vécé is. A cég megszólalói szerint hang-, és szagtalanító berendezés működik majd a mosdóban, így nyugodtan el lehet majd vonulni, és persze wifi is lesz a szobában.
A cég állítása szerint a tervek szerint 2024-ben induló expedíciókra már 1600 jegyet adtak el. Az utasoknak azonban igencsak a zsebükbe kell nyúlniuk, ha a világ egyetlen szén-dioxid-semleges űrhajóján akarnak utazni, ugyanis fejenként 125 ezer dollárba (50 millió forintba) kerül az élmény. A projektről itt írtunk részletesen:
