A kínai és arab források alapján 1054-ben egy fényes objektum tűnt fel az égen, amely 23 napon át nappal is látható volt. A jelenség hátterében egy csillag megsemmisülése állt. A szupernóva-maradvány ma is megfigyelhető, ez a Rák-köd, amely a Földtől mintegy 6 ezer fényévre fekszik. Egy új tanulmány segíthet jobban megérteni az esemény természetét – írja a ScienceAlert.
A szakértők egy újabb szupernóvát elemeztek.
A kutatók évtizedekkel ezelőtt felvetették a típus létezését, de a 31 millió fényévre található SN 2018zd lehet az első ismert példa. Andrew Howell, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a szupernóva segíthet megérteni az ezeréves feljegyzéseket.
A csillagok állandó harcban állnak a gravitációval, életüket vagy a folyamatos magfúzió, vagy a sűrűn elhelyezkedő atomok hosszabbítják meg. Szupernóva akkor alakul ki, amikor a tömeg növekedése miatt termonukleáris robbanás következik be (I típus), vagy ha elfogy a fúzióhoz szükséges anyag, és összeomlik a vasmag (II típus).
A szakértők korábban felvetették, hogy létezhet egy harmadik változat is, ahol a oxigén-neon-magnéziummagban az atommagok elektront vesznek fel, és a csillag összeomlik saját tömegétől. Az ilyen szupernóva létrejöttéhez ritka egyensúly kell, különben az objektum túl nehéz vagy könnyű lesz. A kutatók úgy vélik, hogy a harmadik típus ritka csillagokból, úgynevezett szuperaszimptotikus óriáságakból (SAGB) alakulhat ki. Emellett öt további kritériumot határoztak meg, amelynek meg kell felelnie egy elektronbefogó szupernóvának.
A csapat a Hubble űrtávcső adatait felhasználva vizsgálta az SN 2018zd-t, és arra jutott, hogy minden kritériumot teljesít az objektum. Úgy tűnik, a szakértőknek sikerült azonosítaniuk a szupernóvák harmadik típusának első ismert képviselőjét. Bár már korábban felvetették, hogy az 1054-es esemény is egy hasonló robbanás lehetett, a friss eredmények segítenek alátámasztani ezt az elméletet.
