A mentális betegségek, bár rengeteg embert érintenek, még mindig jórészt rejtélyt jelentenek az orvostudomány számára, ennek pedig egyenes eredménye az, hogy a különböző kezeléseket legtöbbször próbálgatásos módszerrel írják fel, azaz nekiállnak kikísérletezni, az adott betegnek éppen melyik kezelés lehet a legmegfelelőbb tapasztalat alapján. Jelenleg nincs olyan módszer, ami teljesen biztosra meg tudná mondani, kinek melyik gyógykezelés lesz hatásos. Két friss kutatás azonban most segíthet, legalább is a depresszió esetében.
A UT Southwestern Orvosi Központ szakértői két kutatásban elemezték azt, hogy az agyi aktivitás mesterséges intelligenciával segített megfigyelésével előre lehet-e jelezni, melyik depressziós betegnek melyik antidepresszáns lesz hatásos. Ez azért fontos, mert
A két kutatás egy átfogó amerikai kutatássorozat, az EMBARC egy része – az EMBARC célja pedig az, hogy biológiai alapú, objektív stratégiákat tudjanak kidolgozni szakemberek a hangulatzavarok kezelésére.
„Szükségünk van objektív, mérhető eszközökre, amelyek hatni is fognak, abba kell hagynunk a találgatást” – írta egy sajtóközleményben Dr. Madhukar Trivedi, aki az EMBARC projektet is vizsgálja. „A depressziós emberek gyakran már így is kétségbeesettek, ha rossz gyógykezelést írunk fel nekik, ez még inkább ronthat az állapotukon.”
Mindkét kutatáshoz több mint 300 alanyt használtak, akik között voltak egészségesek és depresszióban szenvedők is, utóbbi csoportban olyanok, akik antidepresszánst kaptak, és akik csupán placebót. Az antidepresszánst szedők csoportjában a kutatók találtak összefüggést az agyműködés és a gyógyszerek két hónapon belüli hatékonysága között. Néhány ember esetében több adatot tudtak kinyerni akkor, amikor az agy pihent, másoknál akkor, amikor aktívan használta a páciens.
„A depresszió egy összetett betegség, ami mindenkire kicsit másként hat” – mondta Trivedi. „Ahogy a technológia segítségünkre van abban, hogy az ujjlenyomatunk vagy az acunk alapján megkülönböztessen bennünket, ugyanígy használhatjuk a képalkotást arra, hogy a depresszió specifikus jeleit keressük az emberekben.”
A 2018-ban megjelent első tanulmány azt vizsgálta, hogy az agyi aktivitást fel lehet-e használni annak megállapítására, hogy a betegek reagálni fognak-e az egyik leggyakrabban felírt antidepresszáns-fajtára, a szelektív szerotonin visszavétel-gátlókra. A második, Nature Human Behaviour tudományos folyóiratban megjelent kutatás az antidepresszáns hatását vizsgálta annak függvényében, hogy a páciens agya hogyan dolgozza fel az érzelmi konfliktust.
A résztvevőknek képeket kellett nézegetniük a kísérlet során, amelyekre valamilyen érzelmi töltettel rendelkező szót vagy képet raktak a kutatók. A résztvevőknek fel kellett olvasniuk, mit látnak, aztán kattinthattak tovább a következőre. Közben képalkotó eljárásokkal megvizsgálták az agyukat, de nemcsak azokat a területeket, amelyekben a gyógyszereknek hatniuk kellett, hanem az egész agyműködést. Az MI aztán beazonosította azokat a területeket, amelyek a legtöbbet árulkodtak arról, hogy az antidepresszáns hatni fog-e valakinél, vagy sem. Azok például, akiknél a képek abnormális idegi válaszokat adtak, nyolc hét alatt nem sokat fejlődtek az antidepresszánsok hatására.
