Miközben június utolsó napjai itthon a VOLT-ról szóltak, én az Egyesült Királyságba indultam fesztiválozni, de nem Glastonbury volt a cél, hanem a léptékét tekintve egy jóval szerényebb esemény, ahol ráadásul nem is a zenei fellépőknek, hanem hangos gépszörnyeknek jutott a főszerep. Ezeket eredetileg a pusztításra, és nem szórakoztatásra terveztek. A Tankfestnek évek óta a Bovingtonban található The Tank Museum ad otthont, ami – és ezzel nyilván nem árulok el nagy titkot – egy tankokra specializálódott múzeum, méghozzá Anglia déli részén, nagyjából 30 perc autókázásra Bournemouth üdülővárostól.
A múzeum a brit fegyveres erők Bovington Camp nevű támaszpontjának közvetlen közelében található, ami nem a véletlen műve, hiszen az első világháborút követően itt tárolták a sérült tankokat. Ez a hely adta az ötletet egy múzeum létesítéséhez is, ami több, mint hetven éve, 1947 óta várja a hadtörténet, a tankok és a kerekes harcjárművek iránt érdeklődő közönséget.
A The Tank Museum jelenleg egy 300-nál is több járművet felsorakoztató kollekcióval rendelkezik, egész évben állandó és ideiglenes tárlatok sorával várva az érdeklődőket. A fő attrakció ugyanakkor a minden év júniusában esedékes Tankfest, amikor nemcsak a kiállítótermekben és a járműmegőrzési központban pihenő gépeket lehet megtekinteni, de a harci járművek egy része életre kel, hogy a múzeum arénájában adjanak zajos ízelítőt abból, hogy milyen, mikor a több tonnás tankok beszabadulnak a harcmezőre.
Piknik tankokkal
A fesztivál háromnapos: pénteken lényegében nyilvános főpróbát tartanak. Akkor még nincs tömeg, ám szombat és vasárnap teljesen megtelik a múzeum egyébként jelentős területe. Az idén nagyjából 22 ezer látogatót vártak a szervezők, és a kétnapos tapasztalataim alapján ezt az elvárást bőven teljesítette az esemény – a jegyek már jóval a kezdés előtt mind elkeltek online, a helyszínen pedig egyáltalán nincs is lehetőség belépő vásárlására.
Bár egy harcászati tematikájú eseményről elsőre azt gondolhatnánk, hogy főleg a férfiakat vonzza, a Tankfest közönsége erre jócskán rácáfolt, hiszen nők és gyerekek is szép számmal akadtak a tömegben, a hétvége során komplett famíliák figyelték a zöld pázsitra kiterített pokrócokról az arénában dübörgő tankokat. A hely kialakítása ilyen szempontból szinte tökéletes, hiszen az eseményre kiépített lelátók mellett a múzeum fő épülete előtti takaros kis dombról is követhető az arénában zajló program.
Árnyék mondjuk nincs, szóval a megfelelő védelemről muszáj gondoskodni napernyők és bőrvédők formájában, mert az év ezen szakaszában még Angliában is hamar ropogósra sütnek a napsugarak.
A rendezvény során természetesen bejárhatók a múzeum több évtizedet felölelő tárlatai, látogatható a különböző harci járművekkel zsúfolt tankparkoló és a járműmegőrzési központ, szakértők előadásai zajlanak egész nap, egy külön placcon street foodos kocsik egész sora várja a látogatókat, és szép számmal akadnak harcászati témájú portékával jelen lévő árusok, továbbá hagyományőrzők is, akik nemzetek szerint nyújtanak bepillantást a katonai táborok mindennapjaiba.
Brad Pitt nyomában
A legnagyobb élményt persze az aréna kínálta, ahol mindhárom nap, lényegében megszakítás nélkül, hat órán át váltották egymást a különböző hadigépek. A magam részéről nem vagyok sem a tankok, sem általánosságban a haditechnika nagy rajongója, de még így is lenyűgözött, mikor tőlem pár méterre robogott el az a Fury Sherman M4, ami Brad Pitt által alakított karakter otthona volt a Harag című filmben.
És ez nem egy olyan tank, hanem konkrétan ugyanaz a jármű, hiszen az alkotók a múzeumtól kérték kölcsön a hadigépet, sőt innen érkezett a film legjobb jeleneteiben felbukkanó német Tiger 1 is, bár az idei műsorban a legendás tank nem kapott szerepet. És nem azért, mert nem működik: a német haditechnika ezen ékköve akkora népszerűségnek örvend a téma rajongói körében, hogy külön esemény, az évente kétszer esedékes Tiger Day keretében lehet megcsodálni mozgás közben.
A Tankfest viszont a Tiger nélkül is élményszámba megy: a Haragban kulcsszerepet játszó tank élőben például sokkal brutálisabb, mint a vásznon. Hallani, a talpunk alatt érezni, és szembesülni a méreteivel, sokkal meghatározóbb élmény, mint bármilyen hollywoodi film. Mikor elrongyolt tőlem pár méterre, önkéntelenül is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lehetett másik négy katonával összezárva csatába vonulni egy ilyen gépezettel. Nem olyan élmény, amire bárki szívesen vágyik…
Az idei bemutatót például a normandiai partraszállás 75. évfordulójának tiszteletére összerakott D-Day 75 konvoj nyitotta, amiben a Sherman M4 mellett ott volt egy Jagdpanther, egy Hotchkiss Jeep, egy Daimler Dingo, egy Stuart M3, egy Morris Armoured Car, egy Sherman Firefly, egy Panther és egy Valentine DD is.
A hat óra során hatvannál is több, különböző nemzetek által gyártott hadigép rombolt végig az arénán, régiek és modernek egyaránt, miközben a hangosbemondón keresztül szakértők és veteránok meséltek az egyes típusokról. A felvonultatott járművek között ráadásul akadtak olyan ritka különlegességek is, amiknek a felbukkanása még a szakavatott közönség számára is igazi kuriózumnak számított.
A japán Type 95 Ha-Gó, amiből a világon mindössze két futni képes példány létezik, például a felkelő nap országából érkezett Angliába, de az esemény legnagyobb sztárja egy frissen restaurált német Panther volt. Ebből a tankból mindössze három működőképes változat található a világon, és a szervezők nemcsak megfuttatták az arénában, de a többi látogatóval egyetemben egy rövid, pirotechnikával bőven megfűszerezett „szerepjátéknak” is tanúja lehettem, aminek keretében amerikai (például Sherman Firefly) és szovjet tankok (például T-34) együttesen győzték le a német szörnyeteget.
Tank you!
Első blikkre a Tankfest igazi rétegeseménynek tűnhet, de én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a legendás hadigépek tényleg képesek magukkal ragadni még a haditechnikával csak elvétve foglalkozó laikusokat is – végtére is hányszor adódik lehetőség arra az életben, hogy olyan járművek közelébe jussunk, amikkel legtöbbször csak a tévék és mozik vásznain találkozhatunk?
A tankos rendezvény fő vonzerejét ugyan a lánctalpas gépek jelentik, de maga a múzeum is lenyűgöző,akár órákra el lehet veszni benne. A különböző járműveket felvonultató tárlatok már önmagukban is érdekesek, de a The Tank Museum abból is ad némi ízelítőt, hogy a szakemberek és önkéntesek miképp dolgoznak azon, hogy minél több emlékezetes gépet megőrizzenek az utókor számára, lehetőleg az arénában is bevethető, működő formában.
A Tankfest és az otthonául szolgáló múzeum a mennyország lehet a haditechnika szerelmesei számára, azzal pedig külön jó volt szembesülni, hogy a rendezvény nem teljesen ismeretlen a magyarok számára. Erről tanúskodtak a tömegben elcsípett ismerős szavak, és az a magyar család, akik a helyiekhez hasonlóan teljes számban képviseltették magukat: anyuka és apuka, két gyerkőc társaságában.
