Ha önnek lapos tévéje vagy monitora van, nagy valószínűség szerint a HDMI nevű (High-Definition Multimedia Interface; nagyfelbontású multimédiás interfész) csatlakozó van a kétezres évek közepe óta.
BARÁTUNK, A HDMI!
Ma már csak rendkívül kevés olyan lapostévé van használatban, amely ne ezzel a jellegzetes formájú csatlakozóval lenne felszerelve, amelynek kidolgozására azért volt szükség, mert a tévéken addig alkalmazott illesztőkön keresztül nem lehetett tökéletes minőségben továbbítani a full-HD-s tartalmakat, amely
A HDMI digitális átvitelt használ, amely bizonyos mértékig képes az esetleges hibákat is korrigálni, ezért nem látjuk sosem sisteregni a képet, mint mondjuk a régi felvételek esetén.
Azonban míg tíz éve nagyjából mindegy volt, hogy milyen HDMI csatlakozó van a tévénken, és milyen kábelt veszünk, mostanra már olyan sok verziója van a szabványnak, hogy erre is oda kell figyelni.
MÁR NEM MINDEGY, MILYEN HDMI!
Fontos tudni, hogy a HDMI megjelenése óta a csatlakozók, és a velük használható kábelek is fejlődtek: a HDMI 1.1-es szabvány óta lehetséges a kábelen többcsatornás hangot is továbbítani (például zenét vagy a filmek hangsávjait).
Ahhoz, hogy ezeket használni lehessen, az adott eszköznek (pl. tévé vagy játékkonzol), illetve egyes esetekben magának a kábelnek is támogatnia kell (leginkább a HDMI 1.4 és 2.0 esetében van szükség új kábelre).
Röviden az átlagfelhasználók számára fontos újítások:
- HDMI 1.1: a DVD audioformátum továbbítása
- HDMI 1.2a: ez már támogatja a HDMI CEC szabványt (Consumer Electronic Control), amelynek elnevezésével a tévék menüjében is gyakran találkozhatunk. Ha a CEC-et bekapcsoljuk, a tévére kapcsolt eszközöket is irányíthatjuk a tévé távirányítójáról. Ha a technológia be van kapcsolva, például megoldható, hogy Anynet+, Bravia Link, illetve SimpLink néven is érdemes keresni a tévén.
- HDMI 1.3: a korábbinál nagyobb színtér támogatása
- HDMI 1.4: a fentieknél sokkal több érdekes újdonságot hozott ez a szabvány. Az ilyen csatlakozóval szerelt tévék már 4K/ultra-HD felbontású videójelet is képesek fogadni, bár lejátszani csak legfeljebb 30 hertzes rátával tudják. Emellett a 3D-s videoformátumok használatát is az 1.4-es szabvány tette lehetővé. Belekerült az Ethernet-támogatás, azaz megfelelő kábel és eszköz használata esetén a kábel a kép és hang mellett akár internetes adatok továbbítására is alkalmas. Az 1.4-es verzióval érkeztek meg az eddigi sztenderd méretnél kisebb Micro és Mini csatlakozók is.
- HDMI 2.0: a szabvány fő újítása az, hogy nem csak 30, hanem 60 hertzes képfrissítéssel is továbbítja az ultra-HD videókat: a nagyobb képfrissítés mellett a gyors jelenetek sem mosódnak el.
- HDMI 2.0a: a szabvány A HDR alkalmazásával a színek sokkal élethűbbek lehetnek, a technológiát egyebek mellett már a Netflix és a YouTube is használja.
ÍGY JÁRHAT PÓRUL
Hiába egységes a HDMI, az egyes verziói közötti különbség még így is okozhat problémát. Például ha megveszi az új ultra-HD tévét, de egy régi HDMI-kábellel csatlakoztatja rá mondjuk a PS4 Pro konzolt, a játékok nem fognak teljes UHD felbontáson futni.
Az is megeshet, hogy ha túl régi kábelt használ egy modern tévéhez, akkor nem lesznek elég jók a színek, mert a kábel nem viszi át a nagy dinamikatartományú (HDR) képinformációkat, hiába támogatja őket a két eszköz.
Mondanunk sem kell, hogy hiába van HDR-támogatás a tévében, ha a hozzá csatlakozó lejátszó vagy konzol nem támogatja azt. Viszont jó hír, hogy még ha régebbi csatlakozót is használunk, képet és hangot azért így is átvisz majd az eszköz, legfeljebb nem az elérhető legjobb minőségben.
NEM A MÉRET A LÉNYEG
Jelenleg háromféle típus létezik, amellyel egy átlagfelhasználó találkozhat: a tévéken a HDMI type A található, míg a kisebb méretű Mini (vagy type C) és Micro (vagy type D) csatlakozót mobileszközökre, számítógépekre szerelik, amelyeken a “rendes” type A csatlakozó nem férne el.
Nem kell aggódni, ha a laptopunkon mondjuk egy Micro-HDMI csatlakozó van, mert egyrészt vehetünk hozzá olyan HDMI-kábelt, aminek az egyik vége mikrocsatlakozós, vagy választhatunk olyan átalakítót is, amely a nagy csatlakozót erre a méretre alakítja át.
ennél hosszabb távolság áthidalásához már aktív erősítővel szerelt kábelre van szükség.
A jó hír az, hogy manapság egyre kevesebb eszközt kell csatlakoztatnunk a tévéhez, hiszen például a Netflix, az HBO Go vagy a YouTube a mai okostévéken már közvetlenül futtatható.
A tartalom tévére való, vezeték nélküli kiküldéséről, megosztásáról itt írtunk:
Kiemelt fotó: Bielik István / 24.hu
